Genosym

Túlélés - Tizennyolcadik fejezet

White Claw Cecile ölében kuporgott és élvezte a folyamatos simogatást. Behunyt szemmel elégedetten és hangosan dorombolt egy jó macskához illően. Aztán a fülek megmozdultak, majd felemelte a fejét. Tyson abban a pillanatban feszültté vált.

− Valami vagy valaki van kinn − szólalt meg és igyekezett kiülni az ágy szélére.

− Ezt miből veszed? − nézett rá meglepetten Jess, aki egészen eddig olvasott.

− Nézd a macskát! − bólintott oda a fejével.

− Lehet csak Cain jött vissza − azért a lány becsukta a könyvet és lerakta.

− Nem az ablak felé figyelne, hanem az ajtó. Meg miért kóvályogna kint ahelyett, hogy bejönne egyből? Nem Jess. Utálatos egy dög, mert már kétszer is belém mélyesztette a karmait, de egy ilyen jelet nem hagyok figyelmen kívül − azzal egy nyögés kíséretében felállt és majdnem vissza is ült.

A sárga szempár felé fordult, mintha pontosan tudná miről is beszél és értékelné az éleslátást. Aztán lassan a macska felállt és bizonytalan arcot vágó kislányhoz dörgölőzött, mintha mondaná, ne félj, nem lesz baj.

− Ty nem kéne erőltetned − lépett be Tina a szobába és vette észre mit csinál a srác. − Még könnyen felszakadhat a sebed.

− Valakik vannak kint! − rázta le magáról az óvó kezet. − Épphogy, de hallottam pár szót.

Alig fejezte be, valaki megpróbált bejönni az ajtón, mire minden szempár arra fordult. Cain kapott kulcsot Tinatól, így már biztos, ő nem lehetett. Jess gyorsan elrohant rátenni a láncokat, mielőtt meg nem próbálják betörni. Bár az sem lenne könnyű mutatvány a biztonsági ajtónak köszönhetően.

Az ablakokra belülről rácsot szereltek fel, így még, ha be is törnék, akkor se jutnak be. Hátsó ajtó nem tartozott a házhoz, így egyszerre voltak biztonságban és csapdában.

Tyson körbenézett és próbált valami okosat kitalálni. Cecile közben felállt és a macskát szorongatva odament a visszatérő Jesshez, aki átölelte a vállát, hátha attól biztonságban érzi magát. Hangot hallottak, mintha valamit feldobtak volna a tetőre.

− Mi volt ez? − kérdezte Cecile.

− Nem tudom, de semmi jó − morogta Tyson és közben újabb valami csattant fent.

− Tina, ha arról van szó, ki tudunk jutni máshol, mint az ajtó? − tudakolta Jess.

− Igen. Apa ásott egy járatot, ami a pincénket köti össze egy másik ház pincéjével. Azt mondta vész esetére, de nem gondoltam, hogy egyszer szükség lesz rá − sóhajtott egy mélyet.

− Akkor menjünk! − utasította őket a nagydarab srác. − Kezdek füst szagot érezni. Szerintem ránk gyújtották a házat.

− Mi? − bukott ki kétségbeesetten Tinaból a kérdés.

Jess is érezte, és már most összeszorult a mellkasa. Néhány napja Cainnék háza, most meg a lányé. Mégis miért történik ez? Miért utálja őket Matt annyira, hogy képes mások otthonát megsemmisíteni?

Leginkább Cecile-t sajnálta, mert ő volt az egyetlen, akinek nem mindegy hol tölti a napjait. Mégis mennyi esélye van, ha el is jutnak a Farkasokig, akkor tudnak neki olyan szobát adni, ami por és páramentes? Oké Ray, azt mondta talán meg tudnák oldani, de az nem elég neki.

− Összepakolok pár cuccot! − szólalt meg. − De ti menjetek! Pár perc és megyek!

− Segítek, akkor gyorsabb − ajánlotta Tina. Tyson le fogsz tudni menni egyedül?