Genosym

Túlélés - Huszonhatodik fejezet

Savage nem különösen aggódott az miatt, hogy baja esik Az emberek láthatóan megbújtak nappal, Darkness csatlósait meg helyben hagyták és visszamentek hozzá. A városi erők is nagy eséllyel a soraikat rendezik és felmérik az esélyeiket.

Az éjszaka után szembesülniük kellett azzal sokkal többen vannak már a városban, mint gondolták. Ő a helyükben nem küldene ki újabb egységeket, hanem megvárná a kapcsolatfelvételt és addig is védelemre rendezkedne be.

Remélte nem fognak béke ajánlattal előállni és felkeresni Darknesst, meg az számukra a lehető legrosszabb opció lenne. De, ha szerencséjük van, akkor akadt tegnap katona, aki észnél maradt és végignézte a harcot., mert akkor tőle megtudhatják két táboruk van, és nem baráti viszonyt ápolnak.

Ennek ellenére esélyes, hogy még mindig Darknessben látják a szövetségest, de akkor nagyon ráfáznak, mert ő utána hátba támadja őket. Ez már nem a ő problémája lesz. Nem fogja magát senki miatt kinyíratni, és azt a hülye Saviort is kirángatja ebből valahogyan.

A város unalmasnak és lehangolónak bizonyult, ezért úgy döntött megnézi a környéket, és talán még valami ehető is szembe jön vele. Remélte többet talál majd, mint amit a siklóból látott, de tévednie kellett.

Notra teljesen másképp festett. Sok hegyes vidékkel rendelkezett, melyeken annyira sok növényzet nem élt meg, de még mindig élettel telibbnek bizonyult, mint ez a bolygó. Járt már hasonló típusú bolygókon, sokkal inkább azokhoz kellett volna hasonlítania, és nem ahhoz, amit talált.

Felnézett az égre, érzékelte a Nap erejét, bár neki nem ártott. Darknessnek abban igaza volt, hogy tönkre tették a saját otthonukat. Nem mintha jogosan elítélhetné az embereket, mert a saját fajtája bizonyos szempontokból sokkal rosszabb volt. Akárhonnan nézte a harcon és a gyilkoláson kívül máshoz nem igazán értettek.

Talán részben ez miatt is hagyta magát rábeszélni erre. Ha van esélyük megmenteni a bolygót, akár az új otthonuk is lehet. Biztos akad egy szeglete, amiről az emberek szívesen lemondanak, és nekik bármi megfelelt, mert tudtak alkalmazkodni.

Persze ehhez az kell, hogy kihozza abból a szarkupacból a legjobbat, amibe Shadow belekerült, Savior pedig belerángatta őt is. Annyira nem álltak rosszul, hogy attól kéne tartani teljesen belesüllyednek. Az esélyük megvan, csak a megfelelő időben kell a megfelelő helyen lenniük és azt tenni, ami jó.

Jóllakottan tért vissza, és közben be is sötétedett, ezért sokkal óvatosabban is mozgott. Sajnálatos módon, nem rendelkezett az álcázással, mint Cam, vagy a beolvadással, mint Darkness. És a láthatatlanság sem állt rendelkezésére, amit roppantul irigyelt Shadowtól. Talán meg is próbálja elnyelni és szert tenni rá, ha nem Claw lenne a párja.

Ő aztán meg tudná keseríteni az életét. Ráadásul Sage vonalához tartozik, és az öreggel egyáltalán nem akart még egyszer összetűzésbe kerülni. Az az egy alkalom bőven megtette a hatását.

Kaméleon képesség viszont minden genosym részét képezte. Elképzelt magának egy emberi alakot és átalakította a testét. Nagydarab, sötét hajú és tekintetű férfi sétált immár az úton, az a típus, akibe nem bölcs dolog belekötni.

Nagyobb épület felé tartott, ahonnan fények és zajok is szűrődtek ki. Az unalom pedig rávette, hogy megnézze közelebbről is, mi zajlik ott. Egy beszélgetésre figyelt fel.

− Mégis mit képzelsz magadról Matt? − mondta egy idősebb férfi hang. − Idejössz néhány embereddel, fegyverekkel felszerelkezve és azt gondolod máris követelőzhetsz?

− Na idefigyelj öreg! Utoljára mondom szépen, velünk jöttök, mert ha nem...

− Ne fenyegess! És nem tűröm ezt a hangnemet senkitől! Különösen egy ilyen taknyostól, mint te. Azt gondolod nem vagyok tisztában a fenyegetéssel? Tudjuk hogyan védjük meg magunkat!