Genosym

Túlélés - Tizennegyedik fejezet

Cain jó másfél órája rótta az utcákat, lassan visszaért a házuk környékére, amikor hirtelen feltámadt a szél és vihar szagát hozta. Nem telt bele két perc és ömleni kezdett az eső, miközben villámok cikáztak át az égen.

~ Igaza lett - jegyezte meg Shadow.

~ Vettem észre. Most kezdte, de már bőrig áztam - azzal Cain behúzódott egy közeli ház eresze alá.

~ Nem történik meg, ha nem ragaszkodsz az emberi alakodhoz, hanem felöltesz. Én kifejezetten szeretem az esőt, meg a vizet.

~ Remek! - de a szó nem tartalmazott lelkesedést.

~ Csak épp vonzom a villámokat - közölte Shadow mielőtt Cain felajánlotta volna övé a terep.

~ Mi?

~ Vicceltem - nevetett rajta a fejében genosym társa.

~ Pocsék humorod van.

~ Fura. Rajtad kívül még senki nem panaszkodott miatta.

~ Talán nem rajtam kéne élcelődnöd folyamatosan és akkor tudnám értékelni - majd mozdulatlanná merevedett, mert megjelent egy fénycsóva.

~ Emberek. Kettőnél talán van fegyver, ha jól veszem ki a vonalakat, de ezek szerintem nem Matt emberei - tájékoztatta Shadow.

~ Az jó. Semmi kedvem bőrig ázva verekedni.

− Ne mozdulj! Ki vagy? − kiabált rá egy hang.

Közelebb jöttek hozzá és pont a szemébe világítottak. A vakító fény ellen védőn emelte fel a kezét. Hunyorogva próbálta kivenni az érkezőket, az egyik srác ismerősnek tűnt. A neve nem ugrott be, de már egyszer látta Tysonnal.

− Cain? − szólalt meg az illetékes.

− Igen. Megtennétek, hogy nem világítotok a szemembe? − kérésére a fény lejjebb kúszott. − Köszi.

− Nem gondoltuk, hogy te vagy a húgod él. Jártunk a házatoknál azok után. Feldúltan találtuk és azt gondoltuk titeket is megtámadott.

A három érkező is behúzódott az eresz alá, bár már ők is láthatóan teljesen eláztak. Cain ráncolta a homlokát, mert nagyon furcsán fogalmazott a fekete hajú srác. Nem tudta hova tenni a mondatait.

~ Egyes számban beszélt − szólalt meg Shadow a fejében, akit szintén elgondolkodtattak a hallottak.

~ Feltűnt.

− Kicsoda? − kérdezett inkább rá, mert láthatóan nem akartak vele több információt megosztani.

− Az a lény, amiről eddig csak szóbeszédeket hallottunk − válaszolt neki egy másik srác.

− Nem − nyögte Cain a választ, mert belegondolni is borzasztó volt, hogy netán White Claw rátámadt a Farkasokra. − A Sötét Védelmezők törtek be két nappal ezelőtt. Jesst akarták, engem meg Tysont pedig megölni, de nem jött össze.

− Tessék? Azok a rohadékok! Mindenki jól van? Húgod? − tudakolta a srác, akinek a neve továbbra sem ugrott be.

− Igen, köszi mindenki jól van. − és nagyon jól esett Cainnek, hogy a húgára külön rákérdezett. − Igaz Tyson kapott egy golyót a combjába, de már jobban van. Valamivel arrébb húztuk meg magunkat. Én vadászni indultam, de az eső közbeszólt.

− Ezt jó hallani. Ti legalább megúsztátok, de érdekelne hogyan sikerült? − néztek rá mind a hárman kérdőn.

~ Most légy okos! − jegyezte meg Shad a fejében, de ezt magától is tudta.