Genosym

Túlélés - Harmincharmadik fejezet

Tysonnak furcsa volt úgy haladni, hogy nem látta a saját lábát. Persze normális esetben sem nézi az embert azt miközben megy, de most lopakodott. Mégis honnan a fenéből tudja nem-e lép oda, ahova nem kéne?

Arra figyelt fel, Cam roppant jól szórakozik rajta. Na igen, legutóbb ő irányított, de most nem, mondván neki is meg kell tanulnia használnia az ő testét és a képességeit. Az már ment hogyan öltse fel magára, mint valami ruhát. Az a fegyver is a keze ügyébe került, amire gondolt, bár gyanította azért ezt a genosym intézi, ő ismeri a lehetőségeket, amikből válogatni lehet. De ez a láthatatlanság dolog, na meg a falra mászás, már sokkal nagyobb kihívásnak bizonyult.

~ Jó lenne bejutni − szólalt meg Cam, ahogy megközelítették a kerítést.

~ Áramot vezettek bele, hacsak nem lettél immunis rá, vagy tudsz repülni esélytelen átjutni rajta.

~ Miből gondolod, hogy áram van benne?

~ Kint van a nagyfeszültségre figyelmeztető jel − nézett rá egyenesen a táblára, hogy a társa is tudja mire gondol.

− Az a villámszerű nyílt a sárga háromszögben azt jelenti?

~ Igen.

~ Azt gondoltam arra figyelmeztet, hogy becsaphat ide a villám − és Cam úgy döntött alaposan megjegyzi ezt az információt.

~ Nálatok nem így jelölik?

~ Nem.

~ Mindegy. Amúgy, ha nem lenne pajzs, akkor még elő is fordulhatna, amit mondtál, bár akkor is inkább a magasabb épületekbe szokott − osont tovább oldalasan.

Fred nagyjából elmondta hogyan helyezkednek el az épületek és hova próbálnak bejutni Saviorral. Logikusan onnan kellett volna elvonni egy másik oldalra az erőket, de ha nem tudja mikor üt ki a baj, akkor aztán várhatnak a segítségükre.

~ Úgy hallom nem húzták sokáig − jegyezte meg, amikor megütötte a fülét az épület riadójának zaja.

~ Igen − értett egyet Cam és örült tisztes távban vannak a zaj forrásától.

~ Akkor hadd szóljon! Vagy várjunk még? − bizonytalanodott el Ty.

~ Meglátjuk mekkora lesz a mozgás.

~ Oké. Van csúzlid? − kérdezte meg hirtelen, mert eszébe jutott valami.

~ Minek az neked? Ó! − nyújtotta el a hangot. ~ Tetszik az ötleted.

Tyson csak elvigyorodott, majd hátranézett a mögöttük lévő épületre. Magasabbról könnyebben tudja majd dobálni a gránátokat. Felhagyott a hangtalan lopakodással és futólépésben indult meg felé.

Egy pillanatra megtorpant a fal tövében. Bizonytalanul odatette a kezét, majd felrakta a lábát és megpróbálta magát feltolni. Meglepően könnyűnek tűnt és hamar belejött. Megállt valamivel a kerítés magassága felett.

Félve fordult meg, de muszáj lesz háttal a falnak lennie. Sikeresen neki támasztotta a hátát és felhúzta enyhén a térdeit. Először csak az egyik kezével engedte el a falat, majd a másikkal is.

Megnyugtatta a tudat nem fog leesni, de azt nem értette miért nem tűnik megerőltetőnek így maradni. Mintha csak szimplán a földön feküdne és nem egy ház oldalának támaszkodna. Akárhogy is, ideje akcióba lépni.

~ Most viszont örülnék neki, ha legalább a kezeimet látnám − jegyezte meg. ~ Na meg a gránátokat.

~ Megoldható − kapott választ Camtől és egy pillanattal később már látta a karjai körvonalát, meg a ruhája első részét, amire a genosym már több gránátot is odakészített.