Genosym

Túlélés - Huszonegyedik fejezet

Tyson hatalmasat ásított, de egyelőre nem tudott elaludni. Tina viszont édesen szuszogott a vállának dőlve. Cain felé nézett, aki még mindig a lépcsőn ült, de most megérezte a pillantását, mert felemelte a fejét.

Már nem tűnt annyira morcosnak, de jókedvűnek se. Nem tudta mit kéne mondani, vagy csinálnia, aztán a haverja legyintett, üzenve, felejtsék el. Tyson kételkedett benne, hogy ennyire egyszerű lenne, de úgy döntött kezdésnek megteszi.

Felfigyeltek mind a ketten egy váratlan megszólaló hangra. Ezek szerint a városban is végre észrevették a tüzet, ami már elég nagy területen pusztította a házakat. Idáig szerencsére nem terjedt el, mert egy szélesebb utca az útját állta. De legalább küldtek ki oltójármúveket, amiket már távolról is lehetett irányítani.

− Hogyan tovább? − tette fel Tyson hirtelen a kérdést.

− Fogalmam sincs. Darkness vadászni fog rám, mert összerakta az információkat, amiket Matt fejében talált és rájött Shadow bennem van. Szerintem ezért is akart titeket megöletni, hátha megromlik a kapcsolatunk és én Shadet fogom hibáztatni, de szerencsére nem jött össze neki.

− Hála Tina apjának, aki ásott egy alagutat a másik ház pincéjéig − tájékoztatta Ty, hogy a barátja is tisztában legyen vele minek köszönhetően úszták meg.

− A Farkasokhoz nem mehetünk, mert így is veszélyben vannak, mi csak tovább növelnénk egy újabb támadás esélyét − elmélkedett tovább Cain.

− Ez a Darkness támadt rájuk múltkor?

− Igen.

− Rohadék! De legalább tudjuk nem sebezhetetlen. Le lehet győzni! − és Tyson harcra késznek tűnt.

− Shadow szerint már sokkal óvatosabb lesz. Ráadásul pont tárgyalt a katonákkal, amikor éjszaka beléjük futottunk. Újabb eszközöket kért, amivel elkaphat minket.

− Akkor jól jönne néhány szövetséges nekünk is − morfondírozott el.

− Claw szerint esélyes, hogy Darkness kiküldött egy üzenetet és újabb genosymek jönnek a Földre. Csak remélhetjük valaki a mi oldalunkra is áll majd.

− Tanuljak meg gyorsan imádkozni − hangzott el szarkasztikusan Tysontól a kérdés.

− Lehet nem ártana − húzta el Cain a száját.

− Srácok! − ásított hatalmasat Jess, aki felébredt. − Oké, hogy ti halkan dumáltok, de azért zavaró. Aludjatok inkább! Majd ott és akkor foglalkozunk a problémákkal, amikor kell.

− Nem bújt beléd véletlen Shadow? − kérdezte gyanakodva Cain. − Ő szokott így beszélni.

~ Nincs olyan szerencséd − szólalt meg jókedvűen a genosym, aki eddig csendben maradt.

− Nem tudom, de amilyen fáradt vagyok az se érdekelne, nemhogy a problémák. Szóval aludjatok! Vagy, ha nem megy, akkor is maradjatok csendben! Kérlek! − és a lány már vissza is csukta a szemét.

− Oké! − ásított Tyson újabbat, neki nem fog gondot okozni az alvás, pedig farkas éhesnek érezte magát.

Be is hunyta a szemét miközben a fejét a falnak döntötte. Cain nézte hogyan válik egyenletessé a légzése. Fáradtnak érezte magát ő is, főleg fizikálisan. Most jött ki rajta az egész éjszaka. A harc, a futás, az újabb harc.

~ Kiüsselek? − tudakolta Shad.

− Ne! − vágta rá gyorsan. − Mennyi az esélye, hogy fognak mellénk állni?

~ Az attól függ kik jönnek. Ha a csatlósai, akkor semmi esélyünk, ha más is fogta, akkor van némi remény. Sokan nem bírják Darknesst, persze más kérdés szembeszállni vele.