Genosym

Túlélés - Tizenkilencedik fejezet

Cain szedte a lábait, gyorsabban is, mint szokta. Ezzel a tempóval hamar ki kellett volna fulladnia, de Shadownak hála ez nem történt meg. Egyszer talán leteszteli meddig képes a segítségével kitartani.

Katonákkal nem találkozott, de néhány embert látott, aki meglepetten néztek utána. Aztán meg arra, amerről jött, hogy megtudják mitől olyan sietős neki. Lehet gyanús a viselkedése, de ettől még nem állt meg. Még akkor sem, amikor feltűnt neki valami megfesti az ég alját.

~ Mi lehet az? − tette fel a kérdést Shadow, ami benne is motoszkált.

Nem tudott válaszolni, törte a fejét. Aztán átvillant az agyán egy lehetőség. Tűz. Több sem kellett genosym társának és még inkább besegített neki a futásba. Meg nem mutathatta magát, mert azzal csak újabb szövetségeseket játszik Darkness kezére, aki láthatóan alaposan felkészült ellene.

Shad fogadott volna rá, az ő ötlete volt megkerestetni Cain barátait és sarokba szorítani. De, ha szerencséjük van, akkor Claw-ról még nem tud, ő pedig biztos megvédi a többieket.

~ Ott vannak − közölte Shad, de Cain még nem látott senkit, amikor befordult az utcára.

Ahogy közeledett ki tudott venni két alakot, aki egy harmadik felett állt. Valamivel arrébb pedig Tinat vette észre, aki felett egy harmadik társuk térdelt.

Cain lassított valamennyit, mert feltűnő, ha túl nagy sebességgel érkezik, pedig szíve szerint még inkább belehúz. Azt tervezte először Tinat szabadítja meg a támadójától egy rúgással, de észrevették és harcra készen felugrott a harmincas évei elején járó férfi.

Még így sem lett ellenfél a genosym erejét is részlegesen felhasználó Cainnak, aki elkapta a karját és hozzávágta könnyedén az egyik társához és mind a ketten a földön kötöttek ki.

A harmadik is felé fordult, Cainnek pedig alkalma nyílt megnézni Tysont. A barátja nem festett jól. Vérzett a szája, az orra, és az egyik szeme kezdett feldagadni. Már Tina miatt is fortyogott benne a düh, de ez rátett még egy lapáttal. Támadott.

Kivédték szerencsésen az ütését, de szinte azonnal követte még egy, ami már talált. Gyomron rúgta a copfos srácot, aki összegörnyedve földre került. További rúgást visz be neki, ha nem áll föl az egyik társa és ront neki azzal a szándékkal, hogy feldöntse.

Nem állt ellen, hanem hagyta magát. Tudta hogyan fogjon talajt anélkül, hogy nagyobb baja essen. Kihasználta a lendületet is és lerúgta magáról a férfit. Gördült és már térdelt is fel. Ebben a helyzetben kivédett alkarral egy rúgást, aztán elkaszálta a támadó lábát és már fel is állt.

Mozgást érzékelt maga mögül, fordult és védte az újabb támadást, közben pedig hátrarúgott és mellkason találta a feltápászkodót. Következő mozzanattal ráfogott egy ütő karra, beforgott a tulajdonosa mellkasához és aztán már át is dobta a válla felett. A tulajdonosa hangos nyögéssel fogott talajt és láthatóan nem sietett felállni.

Körbenézett, ketten inkább a földön maradtak, a harmadik ugyan állt, de letett a támadásról és inkább menekülőre fogta. Cain hagyta futni, de azért még egyszer körbepillantott akar-e még valaki harcolni.

− Basszus, mit szedtél be? − nyögte Ty, és Tina segítségével felült.

Cain nem értette a kérdést, és most homlokráncolva nézett a barátjára. Mégis honnan szedte, hogy ő bevett bármit is. Már épp rákérdezett volna, mikor Tyson folytatta.

− Gyanítom nem most vetted észre a tüzet és kezdtél futásba, aztán meg lenyomtál három tagot és még csak nem is lihegsz.

− Csak edzésben vagyok − hárított és megjegyezte kevésbé feltűnően kell legközelebb harcolnia. − Hol van Jess és a húgom?