Genosym

Túlélés - Negyvenötödik fejezet

Des megunta a lángoló darabok hajigálását, és amúgy is gyengítette és folyamatosan apasztotta a tartalékait. Ráadásul nem ment vele semmire, mert tisztes távban maradt a nagydarab és elkerülte mindent.

Mérlegelt melyiküket kéne először elintéznie. A kisebb jóval arrébb járt, ha tervezett is valamit, nagyobb problémát nem okozhatott. Célszerűbbnek látta a barnát először intézni, mert erősebbnek tűnt a társánál. Megrohamozta.

~ Ray! − kezdett bele.

~ Én kibírom, ha te kibírod − biztosította a srác, tudva mire gondol.

~ Max a fájdalomtól bekattanok, szóval légy résen − válaszolt még, majd ellenfelére fordította a figyelmét.

Kivédett két ütést, bár mindegy után füstölt, mégsem maradt adós egyik után sem. Messze nem tudott olyan jól gyógyulni, mint Shadow, de sokkal ellenállóbb volt nála, mindenfajta sérüléssel szemben.

Az energia tartalékait Des támadásai mégis felemésztették és lassan képtelennek bizonyult a regenerációra. Ha így halad Ray is közvetlen sérülést fog szenvedni. Hatlmasat kapott és hanyatt csúszott a betonon. A vörös egyed már ugrott is magasba, hogy onnan csapjon le rá, de előkerült nagypofájú társa.

− Én jövök! − kiáltotta lelkesen és magasabbról érkezett, mint ahova Destruction felugrott.

Már jó ideje várt a sorára és most bevetette magát. Oldalról érkezett és kinyújtott lábbal rúgta nyakon Dest, aki hamar nem éli túl a támadást. Így viszont csak földre került, csúszott, de hasra fordult és karmait a betonba vájta megállítva a lendületét.

− Forró, forró, forró! − ugrált idióta módjára egy lábon, míg a sérültet a kezébe fogta maga előtt.

Des elvigyorodott, négykézláb nyomta magát és elrugaszkodott. Kimeresztette karmait, hogy letépje a piros-fehér genosym fejét, a benne lapuló embertársáéval együtt.

Savior viszont résen volt, mivel előbbi megmozdulását is leginkább figyelemelterelésnek szánta és bejött. Vörös-narancs mesterségese egyed lebecsülte őt, pedig nem kellett volna.

Gumibaba módjára hajolt hátra a kaszáló ütés elől, ami centikkel húzott el fölötte, aztán felhúzott lábával kirúgott és sikeresen messzire repítette magától ellenfelét. Des nyögve fogott talajt.

~ Hé! Nekem vannak csontjaim! − nyögte Fred, mert úgy érezte deréknál roppan ketté a hátrahajlástól.

~ Nem ártana néha jógáznod, hogy hajlékonyabb legyél! − szidta össze őt Savior.

~ Honnan ismered te a jógát? − kérdezte döbbenten.

~ Azt hiszed mindent az emberek találtak fel? Hahó! Rajtatok kívül léteznek más fajok is! − mondandója közben pedig könnyedén csúszott le spárgába, elkerülve Des újabb támadását.

~ Vigyázz a mogyoróimra! − esett kétségbe Fred. ~ Szeretnék gyerekeket.

~ Fejezd már be a nyavalygást! − szólt rá Savior, letette a tenyerét, enyhén oldalra dőlt, ollóba fogta Des lábait és kirántotta alóla őket.

Egy break táncosokat megszégyenítő mozdulat után már a talpán is állt. Könnyedén ugrott hátrébb a kezek elől, amik felé kaptak, majd vigyorogva szemlélte az egyre dühösebbnek tűnő vörös-narancs genosymet.

− Na jó, ebből elegem van! − szűrte a szavakat Des.

Felállt és nekiállt felhevíteni magát. Egy robbanással véget vet ennek a harcnak. Társai múltkor is túlélték, most is túl fogják. Talán Demolitiont megszorongatja az a kettő, akit látott a látványos robbanás után, de csak azért, mert nem egy észlény. Viszont ellenálló, nagyobb baja nem eshet, max legyengül. Dev meg tud magára vigyázni és nagy eséllyel már le is nyomta a maradék kettőt.