Genosym

Otthon - Hatodik fejezet

Három szempár fordult a megszólaló felé és mindegyikük másképp reagált a közeledőre. Cecile vágott egy fintort, majd fújt egyet, mert nem örült az érkezőnek. Shadow döbbent állt, mert úgy tűnt számára az illető nagyobbnak, erősebbnek nézett ki, mint mikor utoljára a Földön látta. Nord viszont, amint túllépett a meglepettségén dühös, elszánt arcot vágott.

− Meghalsz! − hívta elő a pallosát a férfi. − Megöllek, te nyomorult féreg!

− Ha el akarod veszíteni a fejed, akkor gyere csak barbár! − villantotta fel fogsorát a genosym, majd mind a két karját pengévé formálta.

− Állj! − lépett közéjük Cecile határozottan, majd a férfira nézett. − Te azt mondtad rá, féreg?

− Mi másnak lehetne hívni egy ilyet, aki képes lemészárolni egy csoport szerzetest a kolostorukban? − dühöngött Nord. Oldalt lépett, de Cecile ügyelt rá továbbra is kettejük között maradjon.

− Dark Blade? − pillantott hátra a fejvadász genosymre a nő, várta reagáljon a vádakra.

− Nem mészároltam le mostanában senkit − vont vállat nemtörődöm módon. − Pláne nem holmi csuhásokat.

− Hazudsz! − ordított Nord.

− Már mondtam, a genosymek nem képesek hazudni. Ezért támadtad meg Shadow-t is? És mostantól minden genosymet megtámadsz majd? – nézett a barbárra Cecile.

− Igen, amelyikre illik a leírás. Fekete, gyilkos szörnyeteg.

− Nem csak a genosymek között van, akire ez igaz − vált morcossá a nő, mert ez édeskevés bárki meggyanúsítására.

− Ennél részletesebben leírták, de csak ennyit jegyeztem meg a felhívásból, amit egyik kocsmában tettek ki a Nigun − Vonogatta a vállát a barbár, mintha nem számítanának a részletek.

− Tedd le azt a fegyvert! − szólalt meg mély sóhaj után Cecile. − Dark most nem az ellenségünk és nem is az, akit te keresel.

A nevezett felé fordult és úgy nézett a közel két és fél méteres, termetes genosymre, mintha csak egy vele egymagasságban lévővel beszélne, akitől nem kell tartania.

− Miből gondolod, hogy tudsz nekünk segíteni? – tért rá a lényegre.

− Van űrhajóm − kezdett bele Dark az érvelésbe.

− Hacsak nem M5-ös hajtóműve van esélyed sincs utolérni az enyémet − reagált a kijelentésre csípőből a nő.

− Csak M3-as, de nem számít, mert tudom hova viszik a hajót − közölte nyugodtan a fejvadász, ezzel felkeltette Cecile érdeklődését.

− Honnan tudod? − nézett rá aztán gyanakodva.

− Néha szoktam üzletelni ezekkel a kis patkányokkal, tudom hol a búvóhelyük.

− És miért segítenél nekünk? − szállt be mogorván a beszélgetésbe Shadow.

Nem kapott választ, helyette Dark Blade Cecile-t nézte. Shad eddig azt sem tudta, hogy a lány az elmúlt években összefutott vele néhányszor, nemhogy azt mi történt közöttük.

− Nem! − közölte ellentmondást nem tűrően Cecile.

~ Cecile! − szólalt meg a fejében Angel.

~ Még Zack miatt sem! Találok más megoldást! − makacskodott a nő.

− Hát jó! − vont vállat Dark. − Nekem mindegy él vagy hal a fiú.

Megfordult, távozóra fogta. Cecile szúrósan meredt a hátára. Shad fújt egyet, mert semmi meglepőt nem talált abban, hogy nem segít csak úgy.

− Talán az nem, de van más, ami érdekelhet − szólt utána Nord. Nem tűnt fel neki milyen erőteljesen mered rá a lila szempár, és parancsolja némán, hogy fogja be a száját.