Genosym

Túlélés - Harmincötödik fejezet

− Szóval − vett egy mély levegőt Savior, hogy belekezdjen a mesélésbe.

− Sikerült vagy sem? − tért a tárgyra türelmetlenül Shadow.

− Persze, hogy sikerült! − nézett rá sértetten a fajtársa, mintha ez egyáltalán kérdéses lett volna.

− Tessék! − lépett előre Tyson és nyújtotta át a hengert a fekete genosymnek.

− Oh ne már! − méltatlankodott Savior. − Most így senki nem fogja meghallgatni a sztorit.

− De mondjad csak. Figyelünk − szólt oda Claw, de a tekintete az átadott tárgyra tapadt és arra, ami benne lapult.

− Rohadékok! Mit csináltak vele, hogy átlátszó lett? − szűrte a szavakat Shadow, amikor meglátta mennyire zaklatott az ivadék, mellette Claw morgott.

− Nem tudom, már így találták meg Fredék. Próbáltuk megnyugtatni, de semmi nem használt − tájékoztatta Tyson

− Majd én, majd én! − kapta kis Shadow kezéből Cecile, aki annyira meglepődött még tiltakozni is felfelejtett.

Megpróbálta letekerni a végét, de meg sem mozdult. A lába közé fogta, hátha akkor sikerül, de semmi. Nyögött és egész kipirosodott a percnyi próbálkozásban, de még csak egy hajszálnyit se tudta megmozdítani.

− Kicsim − guggolt le Savior hozzá. − Ez úgy van kitalálva, hogy ember nem nyithatja ki, csak olyan, aki a mi genomunkkal rendelkezik.

− Amúgy is biztonságosabb, ha Shadow nyitja ki − próbálta Claw is jobb belátásra bírni, pedig ő is aggódott az ivadékért, de nem hozzá tartozott elsődlegesen.

Savior megjegyzése után a kendő eltűnt Cecile nyakából és hamarosan kesztyű formájában jelent meg rajta Angel. Újra próbálta és a tető könnyedén nyílt ki egy halk szisszenő hang kíséretében.

− Na végre! − mosolyodott el a kislány. − Kösz Angel.

− Ebből baj lesz − morogta Savage. − Miért adtál neki tippet?

− Nem tudhattam, hogy ez lesz belőle − védekezett Savior.

Mindannyian ugrásra készen figyeltek, hisz egyikük sem akarta, hogy Cecile-nek baja essen. A kislány levette a kupakot, amit a fekete színű ivadék a henger aljából figyelt, amikor pedig szabad lett az út egyből rohamozott is. Egyenesen Angel felé vette az irányt, aki menekülőre fogta és a kislány karján igyekezett felfelé.

− Nem! − szólt rá Cecile az újonnan érkezőre. − Black!

− Black? − vágott kérdő arcot Savage.

− Biztos a színe miatt − vont vállat Shadow, neki nem volt újdonság, hogy Cecile nevet adott az ivadéknak, mégha ez nem is volt szokás náluk. − Angelt is nevezte el.

− Részben − válaszolt neki a kislány, akinek a testén a két ivadék fogócskázott, ő pedig próbálta őket elkapni. − Meg azért is, mert az a következő betű az abc-ben.

Savior odahajolt, hogy segítsen megfogni Blacket, de Cecile pont fordult miközben hátranyúlt és könyökkel alaposan orrba találta, majd folytatta az ivadékok elkapását. A piros-fehér genosymnek nem ártott vele, mégis inkább letett a további segítségnyújtásról.

Cecile-nek sikerült Angelt megfognia, aki nyugton maradt, tudva mire készül a kislány. Black esélyt látott az ivadéktársa elkapására, és nem vette észre a csapdát. Cecile a másik kezével lecsapott rá és elkapta.

− Aaa! Te megharaptál! − kiáltott fel és szidta össze a fekete kis genosymet. − Szégyelld magad! Nem! Mondom nem!

Azzal kicsit szorosabban ráfogott az izgő-mozgó ivadékra, aki megpróbált kiszabadulni, de valahogy nem akart összejönni a szabadulás. Az eszébe sem jutott, hogy beolvad a kislány testébe és belülről jut el a testvéréhez.