Genosym

Túlélés - Huszadik fejezet

~ Cain nem kéne Tysont hátrahagynod − hallotta meg Shad hangját a fejében.

~ Ő akarta! − dühöngött magában.

~ Tudom, hogy haragszol rá, meg is értem, de attól még a barátod − próbálta jobb belátásra bírni.

~ Eddig én is ezt hittem, de ma kiderült, nem az! − Cain továbbra is hergelte saját magát.

~ Akkor legalább lassíts kicsit, hogy Jess utol tudjon érni minket − ezt hallva meglepettségében majdnem megtorpant. ~ És Cecile is szinte fut melletted.

Erre már lassított és ránézett a húgára. Elszégyellte magát. Annyira a saját sértettségére figyelt, hogy senki másra nem figyelt maga körül. Vajon mióta húzza Cecile-t ilyen tempóban maga után?

− Bátyus? − nézett rá a húga bizonytalanul.

− Sajnálom − állt meg.

Elnézett enyhén hátra mire Jess lassított és bizonytalanul megállt tisztes távolságban. Nem tudta eldönteni fél tőle, vagy esetleg arra számít vele is kiabálni fog. Inkább körvenézett, mert lassan szállás után kell nézniük. A lány pedig eldöntheti közelebb jön vagy sem.

− Egy sarokkal lejjebb úgy rémlik van egy viszonylag ép ház − szólalt meg Jess és pár lépéssel közelebb jött.

Cain elnézett abban az irányba. Próbálta megsaccolni mennyit kell még menniük, majd Cecile-re, akin látta a fáradtságot. A kislány bólintott és nagyon tisztelte, amiért ilyen kitartó és elszánt. Persze tudta sokat segít a kis genosym ivadék is, akinek köszönhetően rendesen kapott levegőt.

− Hogy hívják? − indult el újra és már jóval lassabban.

− Angel − felelt neki Cecile, pontosan tudva kire kérdezett rá.

− Angel?

− Aha. Én adtam neki, mert vigyáz rám, meg neki köszönhetően kapok levegőt és nem fulladok meg − magyarázta a kislány. − Ő az én őrangyalom.

− Értem. Aranyos név.

Azt már nem tette hozzá, hogyan lehet mégis angyalnak hívni egy lényt, ami nagy valószínűséggel hasonlítani fog Shadow-ra vagy Claw-ra. Mindegyikük félelmetes és nem szép látvány.

~ Nézőpont kérdése kinek mi a szép − jegyezte meg a genosym, amivel Cain nem szállt vitába.

Elérték a házat és mentek. Kosz és por fogadta őket, ami elég megszokott látvány egy elhagyott épület esetében. A helyet feldúlták és sok mindent elvittek, itt-ott néhány üvegszilánk feküdt. De legalább volt víz és miután találtak még használható rongyot egy részen feltörölték a port. Így legalább tudtak hova ülni, feküdni.

Jess helyet foglalt, Cecile pedig mellé telepedett egy hatalmas ásítás kíséretében. Nekidőlt és nem kellett egy perc sem, már aludt is. A lány irigyelte érte, mert bár velük jött, a félelem nagyon is átjárta és kétségek gyötörték.

Caint figyelte, aki valamivel arrébb döntötte a hátát és a fejét a falnak. A szeme csukva, de ismerte annyira, tudja nem alszik. Ahhoz túl merev maradt a testtartása.

Annyira belemerült a figyelésébe észre sem vette a közeledő macskát. Összerezzent és majdnem fel is kiáltott mikor hozzádörgölőzött. Egész testében megmerevedett és riadtan nézett a négylábúra, akinek sárga szemei rátapadtak és tudta mi lapul mögöttük.

~ Félsz. Ami érthető, de teljesen felesleges a részedről − hallotta meg a hangját a fejében. ~ És tele vagy bizonytalansággal is.

~ Te − aztán megakadt bizonytalanul a gondolat közben.