Első nap

179 15 0
                                    

Szeretett Ryuunosuke-m,

Miért.

Miért.

Miért gondoltál valaha is arra, hogy véget vess az életednek? Nem tudtam mit gondoljak. Nem kaptam levegőt. Mintha csak szétnyílott volna alattam a föld, amikor megláttam a hideg, élettelen testedet a vérrel teli fürdőkádban.

A karod telis tele volt vágásokkal, hegekkel, és régebbi sebekkel, melyekből a vér úgy ömlött mint hogyha csak egy vízesés lett volna.

Vér. Túl sok vér.

Minden csupa piros.

Visszaérek a bevásárlásból és ezzel fogadsz engem? Csak arra számítottam, hogy egyedül te leszel itt.

Csak te, a bőrkanapénkon ülve kortyolgatva a kedvenc teádat, a kedvenc könyveddel a kezedben.

Ordítani akartam. Sírni. Azért, hogy vissza gyere és azt mond, hogy ez csak egy beteg vicc volt.

De nem voltam képes rá.. Megígértem, hogy erős leszek.

Csak ott áltam és az élettelen testedet bámultam, azt a porcelán arcot. Minden porcikádat, amit belepett a vér.

Bárcsak ez az egész egy álom lenne.

Bárcsak itt lennél mellettem.

Nem tudok megszabadulni ettől.

Nem nem nem nem nem nem

NEM TUDOK.

Olyan vicces. Ez pont olyan mintha nem is érdekelt volna téged, hogy mit hagysz hátra.

Szerettél valaha?

Egy ajándékot akartam neked adni. Valami különlegeset. Az évfordulónkra.

De mostmár nem láthatod, hogy mi az.

Visszatérve a jelenbe, miután csak ott álltam mint egy idióta, segítséget hívtam és a mentősök elég hamar kiértek.

Reménykedtem abban, hogy még megmenthetnek téged. De te már halott voltál.

Amikor az orvosok közölték velem az igazat, úgy éreztem, hogy számomra már semmi sem számít. Utánad akartam menni, hogy újra együtt lehessünk, de nem voltam képes rá, hogy megtegyem.

Semmi más nem vagyok, csak egy gyáva. Igazad volt. Nagyon is.

Gyenge vagyok.

A temetésed holnap lesz. A nap amikor még egyszer utoljára láthatom az arcodat. Az egész valódat.

Semmilyen fénykép vagy emlék nem fogja velem újra éreztetni a tested melegségét.

Ma egyedül kell aludnom.

Ennyi minden azért a hülye esküért, mi?

Most mennem kell. Már majdnem éjfél. Az idő túl gyorsan eltelik.

Megnyugtató ezt a levelet írni. Úgy érzem, hogy valamilyen módon képes vagyok veled kommunikálni, nem gondolod?

Aludnom kell. Majd holnap beszélünk, Ryuu.


Szeretettel, Atsushi.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

Nos megérkeztem egy újabb fordítással, remélem majd elnyeri a tetszéseteket!



25 levél neked || Shin Soukoku || (fordítás)Where stories live. Discover now