Szeretett Ryuunosuke-m,
Jó reggelt, szerelmem. Ma volt a második napom az új munkahelyemen. Elég lassú folyamat volt míg sikerült hozzászoknom, de sikerült megbírkóznom vele.
Kana-san kezd egyre jobban hozzámszokni, mióta tudja hogy min mentem keresztül. Tudja milyen érzés elveszíteni egy olyan személyt aki nagyon fontos számára. Nagyon is jól megérti.
Még mindig nem ugyanaz nélküled, tudod?
Ismét elkezdtem mostmár gyakrabban mosolyogni, de ez nem olyan széles és őszinte, mint amilyen ezelőtt volt. Inkább hamisnak néz ki. Talán Hiko is észrevette.
Megpróbálom a legjobbat kihozni magamból, Ryuu. Hiko eddig mindent megtett, hogy betöltse a hiányzó helyedet. Mindent megtesz azért, hogy jobbá tegye a kedvemet. Ne értsd félre. Nem úgy teszi ezt, hogy konkrétan átvegye a te helyedet, hanem úgy hogy elfoszlassa bennem a mélységes bánatot és fájdalmat.
Elveszettnek érzem magam. Már két és fél hete, hogy elmentél.
Két hét.. nélküled. K̶i̶v̶á̶n̶c̶s̶i̶ ̶v̶a̶g̶y̶o̶k̶,̶ ̶h̶o̶g̶y̶ ̶m̶e̶d̶d̶i̶g̶ ̶b̶í̶r̶o̶m̶ ̶m̶é̶g̶ ̶í̶g̶y̶.̶
Megpróbálok majd megint őszintén mosolyogni. Akarom. Érted akarom, Ryuu.
Mondjuk nem ígérek semmit.
Remélem nem bánod, hogy kicseréltem az ágyamat egy egyszemélyesre. A másikat túl nagynak és magányosnak éreztem, tudod?
Az ágyunk az alsó szinten van az egyik szobában amit nem igazán használtunk semmire, és mivel van benne elég hely, úgy gondoltam, hogy leviszem oda.
Nagyon remélem, hogy tényleg nem baj.
Hiányol, Atsushi.
YOU ARE READING
25 levél neked || Shin Soukoku || (fordítás)
Fanfiction!! A történet teljes mértékben adhdrice-hoz tartozik, én csak lefordítottam !! Megbírkózni a kedvese elvesztésével. TW: halál, önbántalmazás (Saját borító)
