Szeretett Ryuunosuke-m,
Ma is bementem dolgozni, annak ellenére is hogy nem akartam, ha őszinte akarok lenni.. De bűntudatom lenne ha már két nap után nem mennék be. Talán valamelyik napot kihagyom majd. Csak egyszer.
Kana-san férje ma bejött hozzá, hogy átadjon neki valamit. Egyből megváltozott a hangulata amikor meglátta őt.
Apropó Kana-san..
Emlékszel arra amikor azt mondtam, hogy Kana-san átérzi min megyek keresztül? Pár éve volt egy kisbabája. Vagy legalábbis, lett volna neki.
Elvetélt.
Nagyon szerencsés, hogy a férje még mindig mellette van. Irigylem őket.
Még mindig boldogak együtt, gyerekkel vagy gyerek nélkül is. Még mindig egy pár. Kitartanak egymás mellett.
Mellettem ki van?
Utálom ezt az érzést. Nem akarom sajnáltatni magam. Olyan hülyeség.
Bemutattam Hikot Kunikida-sannak és Dazai-sannak, akik mindig beugranak amikor szünetjük van. Ők is elég közel kerültek egymáshoz.
Még mindig üresnek érzem magam nélküled.
Ryuu, találtam valamit a fotóalbumunkban, miközben átnéztem a közös emlékeinket.
Találtam egy szépen összehajtott lapot az egyik kép között.
Egy levél volt, tőled. Természetesen elolvastam.
Ennél jobban nem tudtam volna érted sírni. H̶o̶g̶y̶ ̶v̶o̶l̶t̶á̶l̶ ̶k̶é̶p̶e̶s̶ Ez volt minden amit elakartál volna nekem mondani ebben a levélben?
Had fogalmazzam ezt meg másképp. Jobb lesz ha továbblépsz és elfelejtesz engem.
Olyan lenyűgöző szavakat hagytál nekem hátra. Különösen nekem.
Ennyire keveset jelentettem számodra?
Azt sem tudom, hogy most hogy érezzek irántad.
Olyan nehéz ránézni egy fényképre amin rajta vagy.
Utállak azért, hogy ennyire megöltél engem legbelül. Utálom, hogy játszadozol a fejemmel.
Sajnálom... A könnyeim már megint átáztatták a papírt.
Majd megint megszárad, mint a múltkor.
Nagyon szeret és gyűlöl téged, Atsushi.
YOU ARE READING
25 levél neked || Shin Soukoku || (fordítás)
Fanfiction!! A történet teljes mértékben adhdrice-hoz tartozik, én csak lefordítottam !! Megbírkózni a kedvese elvesztésével. TW: halál, önbántalmazás (Saját borító)
