Szeretett Ryuunosuke-m,
Ma elmentem abba a parkba ahol megkérted a kezem. Emlékszel? Egyszer csak féltérdre ereszkedtél és egy gyűrűt húztál elő a zsebedből, miközben én beszéltem valamiről és akkor... megkértél.
Nem tudtam volna boldogabb lenni. Sírtam miközben te kifejezted az irántam érzett mélységes szeretetedet. Azt, hogy mennyire hálás vagy, hogy az életed része vagyok. Természetesen igent mondtam.
Örültem, hogy a körülöttünk lévő emberek nem itéltek el minket az egymás iránt kinyilvánított ragaszkodásunk miatt, de ehelyett, gratuláltak nekünk.
Sosem felejtem el azt a napot.
Visszatérve, ugyan azon a helyen álltam, elképzelve, hogy letérdelsz előttem és megkéred a kezem...megint.
Ryuu...nagyon hiányzol. Hiányzik a melegséged. Hiányzik az érintésed. Hiányzik az ahogy mindig köszöntöttél engem.
Tudod, irigyelem azokat a párokat akiket akkor látok amikor eljövök ide...gyerekeik vannak. Családjuk van, erre meg itt vagyok én.
Emlékszel még arra amikor arról beszéltünk, hogy szeretnénk egy gyereket? Örökbe szerettem volna fogadni egyet. Tudni akartam, hogy milyen érzés felnevelni egy gyereket. Törődni akartam valakivel aki sokkal fiatalabb nálam.
Úgy akarok szeretni egy gyereket, mint amennyire téged szerettelek. Én is akartam egy családot.
Ryuu, remélem a̶m̶i̶k̶o̶r̶ ha majd egy nap követlek téged oda fel...
...majd lehet egy családunk.
Egy nap.
Örökké tiéd, Atsushi.
YOU ARE READING
25 levél neked || Shin Soukoku || (fordítás)
Fanfiction!! A történet teljes mértékben adhdrice-hoz tartozik, én csak lefordítottam !! Megbírkózni a kedvese elvesztésével. TW: halál, önbántalmazás (Saját borító)
