Szeretett Ryuunosuke-m,
Mostanában semmi érdekes nem történik. Csak a kanapén fekszem és a plafont bámulom. Olykor TV-t is szoktam nézni, de általában nem igazán szoktam odafigyelni a műsorra.
Bocsáss meg ha a leveleim kezdenek rövidebbek lenni. De nemsokára úgyis befejezem. Mivel ma nincs semmi amiről különösebben beszélhetnék, talán egyszerűen csak... beszélhetnék magamról? Nem tudom. Talán csak elmesélem, hogy miről gondolkodtam mostanában.
Nélküled nagyon semmiről sincs mit mondani.
A sírást már abbahagytam, ugyanis a szemeim kezdtek elég pirosak és puffadtak lenni, na meg arról nem is beszélve, hogy elég fáradtnak nézek így ki. Azért van egy kis külömbség a két héttel ezelőtti és a mostani kinézetem között. Mostmár sokkal hamarabb elszoktam aludni.
Ha már itt tartunk... Már három hete, hogy elmentél.
Az lehet, hogy már nem sírok olyan gyakran, de még mindig bekönnyezek és szomorú leszek amikor ránézek a dolgaidra.
Nem tudtam rávenni magam, hogy eldobjam vagy elrakjam őket valamilyen tárolóba.
Még mindig emlékszem arra, ahogy megpróbáltál elégetni pár régi képet amit még Dazai-san készített rólad valahogy.
Nagyon szeretlek, ugye tudod?
Még mindig félek, szóval még lehet meggondolom a döntésemet. Még nem vagyok benne biztos.
V̶é̶g̶ü̶l̶i̶s̶,̶ ̶a̶z̶ ̶ö̶n̶g̶y̶i̶l̶k̶o̶s̶s̶á̶g̶ ̶e̶g̶y̶ ̶b̶ű̶n̶.̶
Kérlek várj még rám egy kicsit.
Nagyon szeret, Atsushi.
YOU ARE READING
25 levél neked || Shin Soukoku || (fordítás)
Fanfiction!! A történet teljes mértékben adhdrice-hoz tartozik, én csak lefordítottam !! Megbírkózni a kedvese elvesztésével. TW: halál, önbántalmazás (Saját borító)
