Szeretett Ryuunosuke-m,
Ma délután meglátogattam a sírodat és vittem egy pár szál fehér liliomot a sírkövedre. Nagyjából még emlékszem rá, hogy ezek voltak a kedvenceid.
Természetesen egyedül jöttem. Dazai-san és Kunikida-san nem értek rá. Legalábbis ezt mondták.
Dazai-sanon nem is vagyok annyira meglepve, hogy őszinte legyek.
Valószínüleg csak azt gondolnád, hogy egy akadály lenne ha jött volna. Még a túlvilágon is eléggé idegesíthet téged.
Azt akarom tudd, hogy megpróbáltam. Annyira igyekeztem.
Tovább akarok lépni, ahogy te szeretnéd. De, úgy érzem hogy... egyszerűen nem tudok.
Még múltkor amikor kihívtam a mentősöket és a rendőrséget, azt mondták, hogy az ami veled történt azt te tetted saját magaddal.
Sok új vágást találtak a karodon. Mély és vörös vágások voltak áthúzva a még be nem gyógyult előző hegeiden. Ennyi idő után sem hallgattál rám, nem de?
Ryuu... azt hittem, hogy abbahagytad. Azt hittem befejezted. Értem.
Ezt nem tudom elengedni.
Miért nem mondtál el nekem semmit? Miért nem hagytál valamivel?
Sajnálom. Lecsepegtettem a papírt a könnycseppjeimmel.
Majd úgyis megszárad.
Még mindig szeret, Atsushi.
YOU ARE READING
25 levél neked || Shin Soukoku || (fordítás)
Fanfiction!! A történet teljes mértékben adhdrice-hoz tartozik, én csak lefordítottam !! Megbírkózni a kedvese elvesztésével. TW: halál, önbántalmazás (Saját borító)
