25 levél neked || Shin Soukoku || (fordítás)

Kilencedik nap

Szeretett Ryuunosuke-m,

Jó reggelt Ryuu. Bocsáss meg ha ma Hikoról fogok beszélni. Remélem nem baj.

Hiko reményt adott nekem, Ryuu. Tegnap óta olyan kedves velem, örülök hogy barátok lettünk. Ma reggel meglátogattam őt, úgy érzem, hogy benne megbízhatok.

Miután elmondtam neki, hogy felmondtam a munkahelyemen, elkezdett aggódni a hogylétem és a jelenlegi helyzetem miatt. Tudom, hogy jelenleg nem vagyok pénzügyileg stabil, v̶a̶g̶y̶ ̶a̶k̶á̶r̶ ̶m̶e̶n̶t̶á̶l̶i̶s̶a̶n̶.

Tudom, hogy nem volt neki egyszerű, de megkérte az apját, hogy adjon nekem is egy helyet az étteremben, hogy ott dolgozhassak. Olyan kedves volt tőle, hogy ezt tegye. Nagyon is, de vissza kellett utasítanom.

Túlságosan kedves volt! Még csak tegnap ismertem meg, és az olyan fura lett volna, hogyha elfogadom azt a helyet. És azt tudni kell, hogy az étterem már így is elérte a dolgozók számának maximumát.

Ezután kezdeményeztem egy beszélgetést, és sikerült jobban megismernem. Megtudtam róla, hogy ő is elvesztett egy számára nagyon fontos és szeretett személyt.

Ezt tudva mostmár értem, hogy miért volt velem ennyire együttérző. Megmutatott nekem egy képet magáról és a feleségéről, Mikkie-ről. Hiko elmondta, hogy mennyire csodálatos nő volt, és hogy mennyire szívmelengetőek voltak a mosolyai. Anélkül, hogy egy pillanatra is levette volna a szemeit a képről, elmesélte a vele kapcsolatos emlékeit. Úgy tűnt, hogy akár órákon át tudott volna róla beszélni. Csak akkor hagyta abba, amikor észrevette, hogy már belekavarodott a mondanivalójába. Megesküszöm arra, hogy láttam egy könnycseppet kialakulni a szeme sarkában, de már ott sem volt mielőtt megtudtam volna említeni.

Elmondhatom neked, hogy nagyon szerette őt. De a bánata még erősebbre nőt a gyerekért, akit hordozott.

Hiko addig nem tudott arról, hogy beteg volt míg a kórházba nem került.

Úgy látszik, hogy elég hasonló helyzetekben vagyunk. Milyen furcsa.

A legszomorúbb ebben az egészben az, hogy Hiko a legboldogabb embernek látszik az egész világon, aki mindig képes pozitívan nézni a dolgokat. És tudni, hogy egy ilyen tragikus dolog történt vele, összetörte a szívemet.
Tudom, hogy talán gyengeként tekintesz rá, de én eltudom neked mondani, hogy mennyire erős valójában. Erős maradt a családjáért, mert nem akarta, hogy depresszív állapotban lássák őt, amiben én vagyok.

Meg kellett kérdeznem tőle, hogy hogyan bírta ki, és elég kedves volt ahoz, hogy segítsen és támogasson engem benne. Könnyű volt egy olyannal beszélni aki megérti a helyzetemet.

Te voltál a mindenem. Megkönnyebbültem, hogy valaki olyannal tudtam beszélni aki megért, mivel ez az érzés ami a mellkasomat nyomja, nem akar eltűnni. Köszönöm, hogy okot adsz arra, hogy éljek.

Ok az életre, Atsushi.