Szeretett Ryuunosuke-m,
Ma elmentem a plázába Kirei-sannal. Szeretett volna nekem venni valami szépet és megfizethetőt, de valamit ami mégis jelentősséggel bír.
Úgylátszik nagyon jó kedvében van, hogy csak így elrángasson engem vásárolni.
Vett nekem egy kis, aranyos nyulas amulettet. Fekete és fehér színei vannak. Nagyon kedves volt tőle, hogy ezt tegye.
Amiután megvette azokat a dolgokat amire szüksége volt, elmondta, hogy az egyik unokatesójával kell találkoznia. Bocsánatot kért amiért ott hagyott, de nem volt baj.
Volt elég pénzem arra, hogy ennivalót és egyéb dolgokat vegyek otthonra. Egy kötelet és egy kis pengét is hozzáadtam a vásárolt dolgokhoz. Talán.
N̶e̶ ̶k̶é̶r̶d̶e̶z̶d̶.̶ ̶
Amúgy Hiko ma ismét átjött egy kis leküzdési terápiára, ő így hívja ezt. Milyen vicces.
A családunkról és a volt szeretteinkről beszélgettünk. Olyan személyes dolgokról nyíltunk meg egymásnak, amin még mindig nem tudjuk túltenni magunkat. Én, főként rólad beszéltem. Megint. Milyen meglepő, nem?
Egy táblajátékot játszottunk amit ő hozott át, hogy elfelejtesse velem mindazt amiről beszélgettünk. Elég sokszor vesztettem. Nem voltam benne valami jó, vagy talán csak nem figyeltem oda eléggé.
Megebédeltünk, és még sok más dologról beszélgettünk utána. Elég jó napnak mondhatom.
Vicces volt meg minden, de még mindig nem tudom mit tegyek most.
Nem akarok többé itt lenni.
Biztosan tudod, hogy mire gondolok.
Azt sem tudom, hogy mit kezdhetnék az életemmel.
Tudom, hogy itt van mellettem Hiko, a munkatársaim, Dazai-san és a többiek.. de ennyi.
Te mindig megtudtál mosolyogtatni. Melletted mindig nyugodt voltam. Annak ellenére is, hogy szöges ellentétei voltunk egymásnak.
De te már elmentél... Nem tudom mit tegyek.
Már semmilyen okom sincs arra, hogy éljek.
Olykor csak gondolkodom. Azon gondolkodom, hogy kövesselek e téged oda fel. Vagy azon, hogy tovább éljek e.
Nehéz. Tudni azt, hogy te már nem vagy mellettem, hogy útmutatást nyújts... kínzás.
Veled akartam élni.
De a mostani helyzetet tekintve, ez nem fog egyhamar megtörténni. Nyílvánvalóan.
Mindened hiányzik.
Remélem, hogy én is hiányzom neked.
Bárcsak még mindig itt lennél, Atsushi.
ESTÁS LEYENDO
25 levél neked || Shin Soukoku || (fordítás)
Fanfic!! A történet teljes mértékben adhdrice-hoz tartozik, én csak lefordítottam !! Megbírkózni a kedvese elvesztésével. TW: halál, önbántalmazás (Saját borító)
