Szeretett Ryuunosuke-m,
Lassan kezdek visszaállni a régi állapotomba. Annyira utálom ezt. Nemsokára már Hikonak is felfog tűnni.
Erős akarok maradni... de nem megy. Egyre jobban csak próbálkozom, de végül mindig feladom.
Mostmár megint bezárkóztam, és úgytűnik Dazai-san is sejti már, hogy mi fog történni.
Mindenkit ő tartott vissza azt mondva nekik, hogy ez az én döntésem. Hallotam amikor a munkatársaim erről beszélgetnek a bejárati ajtó előtt. Gondolom azért jöttek, hogy meglátogassanak és megvígasztaljanak, de bezártam az ajtót, hogy senki se tudjon bejönni.
Mindenkit kizártam.
Dazai-san és Kunikida-san nem adták fel, szóval amikor csak tudtak eljöttek és az ajtóm előt vártak rám.
Amióta eldöntöttem, hogy nem engedem be őket, általában a lépcsőn szoktam ülni. Legtöbbször Dazai-san beszélt arról, hogy hogyan tudom leállítani ezeket a kis gondolatokat amik arra késztetnek, hogy véget vessek az életemnek, és csak folytassam tovább az életet mintha mi sem történt volna.
Irónikus ezt hallani attól, aki közös öngyilkosságot tervez egy nővel.
Mind a ketten megpróbáltak beszélni a fejemmel, de meg sem hallottam a szavaikat. Csak a semmiért látogatnak. Nem figyeltem rájuk. Nem akarom meghallgatni őket.
Ma megint nem tudtam jól aludni. Úgyérzem, hogy nem vagyok álmos, és a gondolkodást sem bírom abbahagyni.
Annyira veled akarok megint lenni.
De nem baj. Már nem kell sokat várnod.
Végülis már lassan minden kész lesz.
Nemsokára veled leszek, Atsushi.
YOU ARE READING
25 levél neked || Shin Soukoku || (fordítás)
Fanfiction!! A történet teljes mértékben adhdrice-hoz tartozik, én csak lefordítottam !! Megbírkózni a kedvese elvesztésével. TW: halál, önbántalmazás (Saját borító)
