Szeretett Ryuunosuke-m,
Bocsánatot kérek a tegnapiért. Egy kicsit rosszul éreztem magamat és elájultam mielőtt betudtam venni a gyógyszert. Yosano-san kivizsgált és kiderült, hogy a kis pihenésem oka az volt, hogy nem aludtam és ettem valami sokat.
Ez igaz. Részben. Nyugtalan vagyok. Nem tudok elaludni úgy, hogy te nem fekszel mellettem. Egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy elmentél.
Mondtam már, hogy Kunikida-san és Sasaki-san beugrottak nemrég hozzám? Elmondták, hogy nagyon sajnálják ami veled történt és még ételt is hoztak nekem. Milyen kedves.
Kunikida-san ragaszkodott hozzá, hogy rendszeresen aludjak és egyek. Vagy még ennél is több, és akkor eltudom majd kerülni, hogy ismét elájuljak. Valószínüleg hülyének neveznél és leszolnál amiért nem figyelek oda jobban magamra.
Nagyon kedvesek voltak. Legfőkébb az aranyos kislányuk, Mikuri-chan. Ő etetett meg engem a levessel amit hoztak, hogy jobban érzzem magamat.
Olyan kedves volt tőle, hogy ezt tegye. Nem is tudtam, hogy tud főzni. És valószínüleg elég ritka látvány lehet a gyengéd oldalát látni. Hálás vagyok a törődésükért.
Miután megettem a levest amit hoztak, elmentek és megígérték, hogy nemsokára majd még meglátogatnak.
Úgyérzem kezdek megőrülni. Megmernék esküdni rá, hogy a te hangodat hallottam tegnap amikor Dazai-san itt volt.
Hiányzik a hangod. Úgy érzem, hogy lassan kezdem elfelejteni.
De remélem, hogy nem.
Szeretettel, Atsushi.
(Elnézéseteket kérem a kihagyásért)
ESTÁS LEYENDO
25 levél neked || Shin Soukoku || (fordítás)
Fanfic!! A történet teljes mértékben adhdrice-hoz tartozik, én csak lefordítottam !! Megbírkózni a kedvese elvesztésével. TW: halál, önbántalmazás (Saját borító)
