25 levél neked || Shin Soukoku || (fordítás)

Harmadik nap

Szeretett Ryuunosuke-m,

Sikerült felgyógyulnom a megfázásomból. Szerencsére Kyouka-chan ápolt engem és még a házkörül is segített egy keveset. Kedves volt tőle. De persze legbelül bűntudatom volt.

Nem kellett volna azzal fáradozzon, hogy segítsen nekem. Azt mondta azért csinálja, mert barátok vagyunk és, hogy nem igazán lehet engem ilyen állapotban egyedül hagyni.

Ezzel nem tudok vitatkozni.

Valószínüleg ez nem fog érdekelni téged, de... Felmondtam a munkahelyemen miután meggyógyultam.

De abban az esetben ha aggódsz a hogylétemért, ne tedd. Meg tudom oldani. Még van egy kis kajám a hűtőben, szóval nem lesz baj. Szerintem.

Ismered a munkatársamat Dazai-sant, ugye? Részvétet kívánt és bocsánatot kért, hogy nem volt ott. Elég kedves volt ahoz, hogy adjon nekem egy kis plusz pénzt mind ezek után. Tudom, hogy valószínüleg nem az ő pénze volt. Egyszerűen nem olyan aki csak úgy pénzt osztogatna.

Attól függetlenül, hogy kedves volt meg minden, el kellett utasítanom. Úgyse nagyon számítana.

Miért is lenne nélküled szükségem pénzre? Mi értelme így túlélni?

Mi értelme lenne egy üres házba hazajönni?

Ma megpróbáltam tablettákat lenyelni, de a testem nem engedte be őket, szóval ki kellett hánynom. Megpróbáltam vagdosni is magam. De végül csak az lett belőle, hogy a pengét messzire elhajítottam magamtól.

Megijesztett.

Csak feküdtem a hideg csempés földön. Olyan hülyének érzem magam.

Milyen odafent amúgy? Boldog vagy? Találtál megnyugvást másban miután hátrahagytál engem?

Veled akarok lenni.

De biztosan boldog vagy ott fent. Nélkülem. Azért ölted meg magad mert utálsz, nem?

De talán, lehet nem miattam tetted. Kezdem megkérdőjelezni, hogy mit éreztél irántam. Hogyha valóban törődtél és őszintén szerettél engem, akkor miért mentél el?

Olyan boldogok voltunk régen. A különbségeink ellenére is, te mindig megmutattad nekem azt az oldaladat amit másnak soha. A sebezhetőséged. A fájdalmaidat. Hogy mennyi mindent kellett elviselned.

Nem tudtad kifejezni a szereteted a szavaidon keresztül, de mindig megmutattad azt a tetteiddel. Annak ellenére, hogy nem szereteted a fizikai kontaktust, megtetted. Csakis értem.

Ezért csodállak téged annyira, Ryuu. Megnyíltál nekem és megbíztál bennem. Őszintén élveztem minden percet és pillanatot amit együtt töltöttünk. Örökké megörzöm ezeket majd a szívemben.

Jó éjszakát, Ryuu. Majd holnap beszélünk megint.

Sosem felejt, Atsushi.