25 levél neked || Shin Soukoku || (fordítás)

Ötödik és hatodik nap

Szeretett Ryuunosuke-m,

Jó reggelt, Ryuu. Sajnálom, hogy nem írtam neked levelet két napig. Ez az ötödik levél és ez a hatodik nap.

Remélem nem bánod, hogy két levelet írok neked ma, hogy kiengeszteljelek. O̶l̶y̶a̶n̶ ̶v̶i̶c̶c̶e̶s̶,̶ ̶h̶o̶g̶y̶ ̶v̶a̶l̶a̶m̶i̶ ̶i̶l̶y̶e̶s̶m̶i̶ ̶m̶i̶a̶t̶t̶ ̶a̶g̶g̶ó̶d̶o̶k̶.̶ ̶N̶é̶z̶z̶ ̶c̶s̶a̶k̶ ̶r̶á̶m̶,̶ ̶l̶e̶v̶e̶l̶e̶k̶e̶t̶ ̶í̶r̶o̶k̶ ̶e̶g̶y̶ ̶h̶a̶l̶o̶t̶t̶ ̶s̶z̶e̶m̶é̶l̶y̶n̶e̶k̶.̶

Amúgy, ma reggel elég furcsán éreztem magam amikor felkeltem. Nagyon fájt a hasam. Olyan volt mintha egy éles fájdalom futott volna végig az egész testemen. Megint rosszul éreztem magam, és ami még rosszabb volt, hogy elkezdett fájni a fejem.

Sajnálom, tudom, hogy ma megígértem neked, hogy két levelet írok. És majd fogok is. Csak be kell vennem pár fájdalomcsillapítót. Ez a fejfájás nagyon betett most nekem.

Teljes szívemmel szeretlek, Atsushi.

A fehér hajú férfi lerakta a tollát egy sóhaj kíséretében. Az egyik kezét a fejére tette, úgy érezte mintha több ezer késsel szúrkálták volna. Rettenetesen fájdalmas volt.

Úgy nézett ki mintha halott lenne. A szeme alatt hatalmas karikák helyezkedtek el és már két napja nem fürdött. Akutagawa halála nagyon megviselte őt.

Erőtlenül felállt a székéről és eltántorgott a fürdőszobáig, hogy megkeresse a szekrényben tárolt gyógyszerei közül a megfelelőet. Muszáj volt megszabadulnia a fejfájásától. Amikor be akart venni egy szemet, a remegő kezei miatt az egész doboz leesett a földre.

Érezte, hogy a térdeit lassan elhagyja az erő, és egyre nehezebben és kétségbeesetten vette a levegőt. A felemás színű szemei nagyra tárultak, amikor ismét egy erős fájdalmat érzett a hasában. Egy rekedt morgást adott ki a fájdalomtól, ami a fejfájását egyre csak megerősítette. Majd eszméletlenül a földre esett.

"Megígértem.. hogy írok... még egy levelet...."

- - - - -

- Atsushi-kun!

Nem érzem a testem...

- Atsushi-kun, kelj fel!!

Mi történik?

-
-
-
-
-

- Jinko. Kelj fel.

- AKUTAGAWA?! - Atsushi riadtan ült fel, és tágra nyílt szemekkel kereste a hang forrását. Dazai mellette térdepelt és elég meglepettnek látszott azon, hogy a fiú kétségbeesetten kiabálja a volt párja nevét.

- Atsushi-kun, jól vagy? Pont jöttem meglátogadtni téged amikor kiabálást hallottam, minden rendben? - kérdezte Dazai aggódva a fehér hajú fiú jóllétéért.

- J-jól vagyok.. Én csak... elájultam.

- Rosszul érzed magad? Megkérhetem Kyouka-chant, hogy gondoskodjon rólad míg én elmegyek gyógyszerért.

- Nem kell! Tudok gondoskodni magamról. S-semmi komoly! Csak egy kisebb fejfájás! - dadogta.

- Biztos vagy ben-

- Igen, teljes mértékben! Mostmár nyugodtan elmehetsz! - gyorsan megfordította a férfit és kituszkolta őt a házból, majd bocsánatot kért tőle, mielőtt rácsapta volna a bejárati ajtót.

Atsushi az ajtónak dőlve csúszott le erőtlenül a földre. A fejét a térdeire hajtotta és csak sírt. A sírása tompává vált, ahogy eltakarta a száját a kezeivel.

"Ryuu, kérlek mond, hogy még itt vagy.. velem."