A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

2

Nem tudtam meg merjek e fordulni vagy sem. Miután be húztam teljesen a cipzárt a szekrényhez léptem és le tettem rá. Nem álhatok örökké háttal.
Így hát lassan meg fordultam és rá néztem.
Fekete inget viselt aminek fel volt türve két ujja a könyökéig, egy fekete farmer nadrág volt rajta ami teljesen hozzá simult, és egy fekete bakancs, szemei pedig még mindig ugyanabban az éj fekete árnyalatban pompáznak.

- Szia. - köszöntem neki halkan, igazából azt sem tudtam hogyan szólithatnám meg.

- Szia. - hallottam mély rekedtes hangját. Ez a férfi minden ami sötét ezt már most látom.

- Adaline Stón. - nyújtottam felé kezemet mire el mosolyodott.

- Kolan Black. - nyújtotta ő is a kezét, ez a kéz fogás érdekes volt, olyan más érzés, lehet csak azért mert ő más is.

Ezután nemes egyszerűséggel le ült az ágyam ra. Hát rendben neki sem kell mondani hogy érezd otthon magad.
Én is le ültem az ágy másik szélére.

- Szóval milessz? - Érdeklődtem. Fekete iriszeit rám emelte majd el mosolyodott újra. Úgy látom ez a férfi nagyon szeret mosolyogni.

- Éhes vagyok kislány. - mondta nemes egyszerüséggel. Mire ki rázott a hideg.
- De úgy látom te nem éppen rajongsz a helyzetért.

- Aha hát nem tudom van e olyan személy aki meg tud birkózni a gondolattal, miszerint a személy aki itt ül mellette több ember haláláért felelős mert nem tudta vissza fogni magát és az is lehet hogy én leszek a következő.

- Nyomós érv. - mondta majd közelebb csúszott hozzám. - De nem akarattal tettem legalábbis a legutóbbit azt nem. Ö kedves lány volt nem nagyon akartam meg ölni, de ezt hozta a sors, le betegedett és akkor már 1 hete nem ettem és iszonyúan éhes voltam, még így is kevés volt.

Ettől a történettől csak még jobban ideges lettem, ezt nem hiszem el, nekem ez nem megy.
Észre sem vettem de már a lehelete csiklandozta a nyakamat így oldalra fordultam az az vele szemben hogy kicsit távolabb essen a nyakam tol.

- Félsz tőlem?- kérdezi kicsit mélyebb hangtónussal mint az előbb. - jól teszed - tette hozzá.

- Mért csinálod ezt? - kérdeztem.

- Ugyan mit?

- Direkt meg akarsz félemliteni, mire jó ez neked?

- Tudod amikor félsz, nagyobb lesz az adrenalin a tested ben és az nekem jó, mert akkor jobban folyik a véred. - tessék? Ki kerekedett szemekkel néztem rá mire csak el nevete magát.
- Kedvellek kislány. - mondta majd a nyakamhoz hajolt.

- Akkor hagyj életben. - mondtam neki halkan.

- Úgy lesz. De lazuljel, minél jobban feszengsz annál jobban fog fájni.

- Rendben. - mondtam halkan és próbáltam ellazulni. Le lasítottam a légzésemet és próbáltam nyugodt maradni.
Egyre jobban éreztem hogy közeledik a nyakam felé és egyre nehezebben ment az hogy nyugodt maradjak.
Aztán hirtelen éreztem egy szúró fájdalmat a nyakamon mire le szorítottam szemeimet.

Éreztem hogy ki áramlik a testem böl a vér.
És homályosan kezdem látni a dolgokat.
Úgy éreztem kell valami így bele kapaszkodtam a férfi karjába remélve hogy talán fel ismeri lehet hogy ez sok lesz nekem egyszerre. De nem így lett. Nem igazán figyelt rám amitől meg ijedtem.

- El.....el fogok ájulni. - nyögtem ki halkan és már olyan szinten nem bírtam magam tartani hogy a fejemet a vállára kelet támasztani. Szerencsére észbe kapott.

Éreztem hogy el távolodik a nyakam tol de csak éppen annyira hogy ne kelljen el húzódnom tőle.

- Jól vagy? - kérdezi semlegesen.

- Azt hiszem meg leszek.

- Várj.

El engedett és kb egy szem pillantás-ba telt míg hozott egy pohár vizet, iszonyúan gyors volt.

- Tessék ezt idd meg. - Segített meg tartanom magam míg meg ittam a pohár tartalmát majd be feküdtem az ágyba.
- Jó éjszakát kicsilány. - ennyit hallottam még a rekedtes hangból majd el tűnt.
Itt hagyott..nem tudom miért de most nagyon rosszul érintett talán csak a vér hiánya lehet az ok, igen biztosan hisz mit is vártam ez csak lét szükséglet kellek hogy életben maradjon semmi több de mégis szíven ütött.
Még éreztem ahogyan el hagyja szememet egy kósza könny csepp majd pilláim  nehezebbé válnak  és el nyel a sötétség.