A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

32

Hirtelen nagy moraj hallatszott, meg nyílt a föld, parázs szállt fel onnan, és tűzben égett az egész szakadék ami keletkezett akkor.

Fel másztak rajta, iszonyúan néztek ki, volt amelyik szét volt égve, volt amelyik szinte csak csontváz volt de volt olyan is akinek nagy fogai voltak és világító szemei.

Isaac egyszerűen hihetetlen volt. Csak úgy eléjük lépett és amikor meg pördítette a kaszát az szikrát szórt.
Mi Kolennel a kapuk előtt voltunk, hogy megvédjük azt attól hogy be jussanak a kastélyba.

Isaak nagyon sokat meg ölt közülük de mivel sokan voltak így akadt aki át jutott, nagyon erősek voltak ,tüzet dobáltak, az egyik ilyen tűz golyó el kapta a kaput ami hiába nagy de mégis csak fából van, így hamar elkezdett lángolni.

Elém állt egy ilyen lény amikor el kezdett dobálni én a pajzsom használtam hogy megvédjem magam, az az csak használtam volna, keresztbe tettem a kezem a tűz pedig egyenesen a kezemet érte így meg égette azt, ami nagyon fájt.

- Ez mégis mi a fene? - kérdezte Kolen.

- Nem tudom. - mondom majd próbálom az erőmmel eltaszítani de nem megy, semmi sem történik.
- Kolen, ezekre nem hat semmi. - mondom, már előttem álltak hárman, Kolen pedig harcolt kettővel, legalábbis próbált.

Hirtelen egy nagypuffanás majd sűrű por szállt fel, le omlott a kapu. Meg fogtam a késem és az egyik torkában állítottam meg, mire másik kettő hirtelen haraggal nekem rontott és már csak a sötétség maradt meg körülöttem. Hát szép halál mondhatom, vajon a fejem a helyén van még?

Nem tudom mennyi idő telt el de mikor fel keltem bent voltam a kastélyban. Lassan nyíltak ki szemeim. Fájt a fejem és minden olyan homályos volt. Fájt minden porcikám, tudtam hogy nem vagyok halott ez más érzés volt, egészen más.

Mikor kicsit jobban feleszméltem rá jöttem, nem a kastélyban vagyok ez csak hasonlított arra.

Ki voltam kötve, láncon, Kolen is. Mi a fene folyik itt?.

Jött valaki fekete ruhában, maszk takarta az arcát. Kasza volt a kezében. És minden szó nélkül kínozni kezdte Kolent.

Égette, vagdosta és olyanokat művelt amiket ide nem mernék le írni.

- Neeee.
- nemmm.
- Hagyd békén.
- Hagyddddd

- Neeeee - ordítottam de semmi. Az erőm nem hatott rájuk és így csak egy semmi voltam a láncok túl erősek voltak.

Az a valaki Kolenben talált valamit ki rángatta belőle, egy arany fonal szerű dolog volt. Ki húzta valamennyire majd az egyik emberének mondta hogy tartsa meg.

Hozzám lépett és ugyan ezt a folyamatot rajtam is el végezte, ha meg tudtam volna halni ha lehetett volna, emberileg már darabokra szakadtam volna. Belőlem is ki szedte ugyanazt majd ők ketten egyszerre vágták el.

Éreztem ahogy ki szakad belőlem minden, minden amit Kolen iránt éreztem, zokogtam akár csak ő is úgy éreztem bele halok a fájdalomba amit éreztem aztán teljes képszakadás és sötétség.

Ami aznap történt az le irhatatlan volt.
Kiszakították belőlünk a köteléket ami egymáshoz kötött, belehaltunk mind ketten, és el nyelt minket az örök sötétség.
Nem tudom szavakkal el mondani azt ami akkor le zajlott bennem, lepergett a szemem előtt minden amit együtt meg éltünk aztán az egész életem

Valószínűleg vele is ez történt, ennyi küzdelem ennyi szenvedés, ennyi áldozat, minden azért hogy így végezzük.

Éreztem még valami szúró fájdalmat aztán nagy fényesség volt amit láttam.