A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

12

Reggel Kolen karjaiban ébredtem ő még nyílván aludt így nem keltettem fel, már csak az a kérdés, mit kezdek én egy olan házban ami tele van vámpírokkal és még sincs itt senki mivel mindenki alszik és valószínűleg estig senki sem fog fel ébredni.

Ki keltem az ágyból, a szobában nézelődtem, volt 3 ajtó, az egyik egy gardrób szekrény a másik egy fagyasztó szekrény re hasonlított de miért van egy ilyen egy szobában? Na m1 a harmadik pedig a fürdőszoba.
Be mentem és meg mosakodtam, ezután pedig le merészkedtem mivel éhes voltam, és ha nincs semmi ennivaló itt? Ahh na azért meg nézem, gondoltam így el kezdtem be járni egyik folyosót a másik után és csak kovályogtam körbe a nagy villában, ez így nem jó.

Az egyik folyosón vólt egy ajtó amin be kopogtattam, az ajtó ki nyílt és Kolen apja volt mögötte.

- Szia. Te hogy hogy itt jársz? - kérdezte.

- Csak a konyhát kerestem de már egy ideje nem találom. - erre csak el mosolyodott.

- Gyere meg mutatom. - mondta majd ki lépett a szobából és be zárta maga mögött az ajtót.

- Hogy hogy nem alszik? - érdeklődtem.

- A fiamnak próbálok keresni valami megoldást de nem találtam eddig semmit sem. - Sóhajtott fel.

- De nem értem mi lehet ez egy átok? Hogyan lehetséges az hogy nem dobog valakinek a szíve? Mintha kővé dermedt volna. - Elmélkedtem hangosan.

- Hogy mit mondtál? - nézett rám hirtelen.

- Hát hogy olyan mintha kővé dermedt volna. - ismételtem meg szavaimat.

- Ez az. - nézett rám. - És mi van ha igazad van? Mi van ha tényleg átok? Ismered a történetet az emberrel akinek kővé dermedt a szíve? - Kérdezte.

- De hát az csak egy mese, egy mende monda, hogyan lehetne köze Kolennek ehez? - kérdeztem értetlenül.

- A mi világunkban sok minden igazi még ha azt hihetetlennek is érzed. - válaszolt.

- Például? - érdeklődöm.

- Ez bonyolult. - nézett rám.
- Tudnál tanulni? - kérdezi.

- Persze. Apropó nekem amúgy suliban kellene lennem. Na m1.

- Egy nap talán nem akkor baj ugye? -néz rám.

- Nem dehogy.

- Jól van.

- De miért kérdezte hogy tudnék e tanulni?

- Meg tanítanám neked azt hogy hogyan érts meg minket, a mi világunkat, Kolen anyjának is meg tanítottam hidd el sokkal jobb lesz, könnyebb.

- Köszönöm. - néztem rá.

- De most egyenlőre van egy fontosabb dolgunk. Ha Kolen nem jön helyre hamarosan nagy baj lesz.

- miért?

- Minél tovább van kővé dermedt állapotban a szíve annál rosszabb lesz lassan el felejt érezni, szeretni, mindent amit érezhet egy ember és gonosz lesz, lelketlen.

- ezt honnan tudja?

- Mással is meg történt már, és a vége az lett hogy meg kellett ölni, nem fogom hagyni hogy a fiam meg haljon. - nézett rám komoly tekintettel.

- Szóval titkolta?

- Nem akartam el mondani ameddig nem tudtam biztosra, nem akartam hogy igazam legyen. - mondta majd nagyot sóhajtott.

- Sajnálom. - néztem rá.
- Én is azon leszek hogy meg tegyek mindent érte.

- Köszönöm. - Nézett rám.
- Na gyere. - mondta majd tovább mentünk.