A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

26.

Arra ébredtem hogy Kolen mellettem mocorog.

- Minden rendben? - kérdezem mire rám pillant.

- Igen, minden rendben. Mi lesz most? -, kérdezi.

- Christopher fel dobta az ötletet hogy amíg össze nem szeded magad, álljak én a helyedben. De én nem igazán szeretném, mármint tudod hogy segítek és bármit meg tennék de nem ismerem a szokásaitokat sem semmit ami itt működik és azt hiszem ez sokak szemét szúrná. De meg is érteném, hisz nemboríthatok fel egy évezredes rendet. - magyarázom.

- Igen, ebben igazad van Adaline. - mondja.

- De figyelj, remélem tudod hogy ennek ellenére, ha meg kérsz vagy amiben tudok abban segítek és melletted fogok állni. - mondtam neki.

- Igen, tudom Adaline, és hálás vagyok neked, és apádnak is azért hogy az egy ilyen lányt nevelt fel. - mondta nekem egy kis mosollyal.

- És egyébként hogy érzed magad? - kérdeztem.

- A helyzethez képest jól, de eléggé kavarognak a gondolataim, és sajnálom ha az este rád ilyesztettem, több ilyen már nem lesz. - mondta nekem.

- Semmi baj meg értettem, hisz nagyon hosszú ideje már hogy egymás mellett éltétek az életet.

- Igen, de Christopher nagyon jól tudja hogy nálunk ez egy napi szenvedés nagy részt, utána már csak gyötrődés de ez egy kisebb probléma amivel meg birkózom. Nem értem mért kért erre. - magyarázza.

- Talán csak azt hitte hogy mivel az apádról van szó más lett a helyzet ami érthető is ha bele gondolsz. - mondtam neki.

- Lehet hogy igazad van. - mondta.

- Nem vagy éhes? - kérdezem.

- De igen, csak rád. - mondta mélyen a szemebe nézve.

- Akkor mire vársz? - kérdezem.

- Adaline. Nem úgy vagyok éhes hanem....- nézett végig rajtam és meg nyalja a száját.

- Kolen.

- Annyira akarlak már Adaline. - mondta a szemembe nézve.
- De nem itt, ma el viszlek, szerelmem.
- mondta nekem, csillogó szemekkel.

- Kolen, de mi lesz a kastélyban? - kérdezem

- Ez hogy érted? - kérdezi.

- Magyarázatra várnak. Egyszertartásra az apád miatt, és persze egy tervre, ami nincs.
- Magyarázom mire sóhajt egyet.

- Ki találok valamit, gyere nézzük meg hogy vannak. - mondta majd kezet nyújtott nekem.

- Rendben. - mondtam majd a tenyerébe csusztattam az enyémet.

Ki mentünk és körbe jártuk a kastélyt be nézve a srácok szobáiba, volt aki már teljesen éppségben volt, és volt olyan is aki jobban meg sérült így még pihent és lábadozás várt rá, de jó volt látni hogy már jobban vannak mint tegnap.

A délutánra, Kolen rendezett egy szertartást az apjának ami abból állt hogy építettek egy farakást a teste köré, el búcsúztak tőle majd fel égették azt.
Amikor mind ez végbe ment Kolen szólt mindenkihez.

- Fivérek figyeljetek, apa halála mindenkit meg rázott, mivel most nekem kell tovább vinnem azt amit ö csinált, hát tudjátok én sem vagyok még tapasztalt ebben ha bár tudom mikor mit kell tennem, de nem mondom biztosra hogy mindig úgy fogok dönteni ahogyan azt el várjátok tőlem.
- Higgyétek el, igyekezni fogok a legjobbat ki hozni magamból, és ha bármi probléma vagy esetleg kérdésetek lenne felém azt mondjátok el nyugodtan, meg hallgatok mindenkit. - mondta majd oda jött hozzám és kaptam egy szájra puszit.

- Ne haragudjatok. - hallottuk meg az egyik fiú hangját.

- Mond csak nyugodtan. - mondta Kolen

- Mit terveztek?- kérdezi. - mármint a kastély nem biztonságos, és bármikor vissza jöhetnek. - mondta amiben igaza volt.

- Egy két nap és kitaláltunk valamit hidd el, nem lesz baj. - mondta Kolen bíztatóan.

- Rendben. - mondta a fiú majd magunkra hagyott minket.

- Gyere Adaline. - mondta Kolen majd el kezdett a kijárat felé vinni.

- Hová megyünk? - kérdeztem.

- Mondtam hogy ma el viszlek. Szeretném ha a ma este csak a miénk lenne. - mondta majd fel kapott az ölébe és vinni kezdett valahová.

Mikor oda értünk ahová szeretett volna. Az erdő egy eldugott részében voltunk. Volt ott is egy fa kunyhó de ez más volt. Vörös virágokkal volt tarkítva. Amikor be léptem az ajtóból az ágy ig vörös virág szirmok voltak amik még világítottak. A szobát is a vörös árnyalata lepte be, és így azt mondaná az ember egyhangúan hangzik, mégis gyönyörű és egyben erotikus hangulatot sugárzott magából az egész hely, de az is lehet hogy itt már csak a Kolenböl áradó intenzív impulzusokat érzékeltem.

Oda lépett hozzám, majd a derekamrakulcsolta kezeit, így húzott jobban magához, mélyen nézett szemembe, majd egy lassúcsókba invitált amit készségesen fogadtam. Imádtam a csokját, az illatát, az érintését, őt magát. Keze lejjebb vándorolt és rámarkolt a fenekemre mire egy aprótnyögtem a csókubkba.

Kolen szemszögéből :

Amikor meg hallottam azt az aprónyögést amit ki váltottam belőle, hmm olyan édes hangja volt, akartam még hallani, sokszor.
El kezdtem előre lépkedni ezzel őt hátra felé kényszerítve, míg az ágy széléhez nem értünk, ott óvatosan meg fogtam és végig döntöttem az ágyon.
Hintettem az arcára egy csókot, aztán az álla vonalán egyet aztán a nyakára, oda többet, halksóhajok szakadtak fel belőle, és engem csak egyre jobban be indított az ahogyan reagált a teste rám.

Mikor kicsit el halyoltam és a szemébe néztem hatalmas vágyat láttam a tekintetében ami hihetetlenül tetszett.

Adaline szemszögéből :

Szinte alig ért hozzám de a testem sikítva kiáltott volna csak érjen hozzám még egyszer csak érezzem azokat a lágycsókokat magamon.
Keze le tévedt a felsőm aljára, meg fogta azt majd felfelé kezdte el húzni. Mikor le vette rólam szemeivel meg nézte minden egyes porcikám, mintha csakfélne hogy többé nem láthat így, de ha tudná.

Vissza hajolt hozzám majd lágyan meg csókolt aztán megint elindúlt más irányban.
Mindenhol be hintett a csókojaival, egyre lejjebb haladva míg a nadrágom széléhez nem ért. És nos ezt a fantáziátokrabízom.
Annyit azért el árulok, hogy iszonyúan jó volt, mindent amit csinált azt olyan oda figyeléssel tette hogy még csak véletlen se érezhesek a kelleténél több fájdalmat, és imádtam minden egyes percét amikor bennem volt és összeforrtunk eggyé, itt éreztem magamat teljesen egésznek, azt hogy ő az aki a másik felem és most át adtam magam neki teljesen.

Miután mind ketten kicsit szaporalégzéssel feküdtünk az ágyon.

- Szeretlek. - mondtam neki.

- Én is szeretlek. Nagyon élveztem veled minden percet, és olyan rohadtul szexy vagy. - mondta mire pír szökött az arcomra és el bújtam egy párna mögé.
- Szerelmem. - mondta majd el vette arcomrol a párnát.
- Még egyszer akarom. - mondta és a szemeiben láttam hogy meg csillan újra a vágy.

- Ide akarok költözni. - mondtam mire el mosolyodott.

- Amit csak akarsz édes. - mondta majd újra meg csókolt.

Az érzés hogy bármit meg tenne értem, és az hogy mennyire is szeret le írhatatlan.
Minden perc olyan vele akár egy örökké valóság....