A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

19

- Mit akarsz? - kérdezem.

- Nem engedhettem meg hogy meg tegyétek, hogy ilyen könnyen feltörjétek az átkot, nem nem. - szóval ezért van itt.

- Be sem tehetted volna ide a lábad, hogy a fenébe jöttél te ide? - kérdezte Kolen.

- Meg volt a módszerem. - mondta

- A nyaklánc - mondtam.
- Nem volt rajta sosem nyaklánc de most van, valószínűleg ezért. - mondom mire nagyon csúnyán néz rám.

- nem is vagy te olyan ostoba. - jegyzi meg.

- Remélem pokolra jutsz. - mondom mire fel nevet.

- Csak ha velem jössz. - mondja.

- Kösz de ki hagyom. - válaszolok.

Egyszer csak Kolent maga elé vonta a pusztaerelyével, Kolen térden volt előtte, Doren a fejére tette a kezét és Kolen iszonyúan szenvedett.

- Álj le. - szólok rá. Mire rám néz és meg áll.
- nem viheted el. - mondom riadtan.

- Óh nekem nem is kell. Egy vámpír lelke dehogy, szerinted mért élnek a végtelenségig? Mi csak az emberek lelkét visszük el és a tiéd Adaline még emberi.

- Akkor őt hagyd. - mondom neki.

- Nem nem Adaline, hagyhatnám de nem akarom. - mondta majd kardot formált kezéből. - nem vihetem el de megőlhetem. - mire én az ágyról le ugrottam majd a nyakában levő lánc után kaptam amit le szakítva a nyakából a földhöz vágtam így az össze tört. Valami zöld füst szerű dolog szállt ki belőle.

- Te idióta. - rivallt rám majd nekem akart támadni de ekkor mintha minden meg dermedt volna az időben.
Elő lépett még egy kaszás de ez hatalmasabb volt, nagyobb.

- Mit művelsz te neveletlen. - morran fel mély hangján amibe még az épület maga is bele remegett.
- Ide sem jöhetnél, ki engedte ezt meg neked? - kérdezi.

- Senki én csak el akartam intézni őket, hisz a lánynak halottnak kellene lennie. - magyarázza.

- De él. És nem halott. Ergó neked nincs itt semmi dolgod, parancsotszegtél, el rontottad a feladatod, ha jólvégezted volna a lány nem itt állna és nem vámpír testben.
- Ezért most nagyon meg fizetsz. - jelenti ki.

- Kérlek császárom ne tedd ezt. - Könyörgött de nem hallgatta. Felé tartotta kezét mire Doren  porráhamvadt.

- Ti. - Néz itt ránk és remegés fut rajtam végig.
- Ez a helyzet nem jöhetett volna létre, de mivel már így történt nem ölhetlek meg Adaline.
- 10 év múlva vissza jövök. Lesz egy feladatod, ez lesz az ami ki váltja az életedet. - mondta majd hátat fordított.
- És még valami. Ha azelőtt teherbe esnél hogy el jönnék, el viszem, szóval ne. - mondta mély hangján majd nyitott egy fekete átjárót amin át sétált és végül be is zárta azt maga után.

- Kolen. - gugoltam le hozzá.
- Jól vagy? - kérdezem.

- Igen jól vagyok. Adaline mi az hogy 10 év múlva vissza jön? - néz rám.

- Nem tudom Kolen. De az még nagyon hosszú idő, ezzel ne foglalkozzunk most.
- Túl vagyunk rajta Kolen vége. Most már biztonságban vagyunk. - mondom neki.

-  Nem egészen Adaline.

- Mi?

- A tanács. Még hátra van. - mondja.

- Tudom Kolen de az már egy kisebb probléma, azt hiszem azt már képesek vagyunk meg oldani. Gyere. - mondtam majd fel ültünk az ágyra.

- Adaline, mi van ha 10 évet ad, de olyat kér amit nem fogsz meg tenni, és ha el visz? - kérdezi.