A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

23

Reggel Kolen ébresztett fel, mikor sikerült ki kászálódni az ágyból és fel öltöztem majd ezután le mentünk a konyhába és mondhatni reggeliztünk, eléggé furcsa ezt használni jelenleg de majd megszokom.

Miután végeztünk el is indultunk úti célunk felé, ahhoz képest hogy mennyire is vagyunk gyorsak eléggé hosszúnak tűnt az út. Mikor oda értünk egy férfi fogadott minket.

- Sziasztok. - köszönt majd hozzám lépett.
- Martin Black vagyok, egy távolabbi rokona a Black családnak, örülök hogy meg ismerhetlek. - mosolygott rám a férfi kedvesen.

- Adaline Stón. - mutatkoztam be én is. Majd kezet fogtunk.

- Ő itt a lányom Jessica. - mutatta be Martin. A lány oda mondott egy Szia félét majd oda ment Kolenhez és magához ölelte, mire bennem valami hihetetlen düh keletkezett.

- Vedd le róla a kezed. - jelentem ki mire a lány elneveti magát. Hirtelen reflexből lenditettem meg a kezem majd neki taszítottam a lány a falnak a puszta erőmmel. Na legalább ezt is meg tanultam.

Kimért léptekkel oda sétáltam hozzá.

- Ha még egyszer csak azt látom hogy egy újjal is meg mered érinteni, garantálom hogy egy sem marad. - mondtam neki majd nyomatékosítás képen rá villantottam vörös szememet és ennyi kellett ahhoz hogy remegni kezdjen.

Ezután el engedtem mire az apja mögé bújt majd Kolen mellett meg álltam.
Az apja fürkészö tekintettel vizsgált engem.

- Ki ő ? - kérdezte Kolent.

- A barátnőm. - feleli.

- Mármint a végleges barátnőd? - kérdez vissza.

- Igen. - feleli.

- Hm. Jól választottál. - mondta neki majd el mosolyodott.

- Na gyertek.

- Adaline. - húzott vissza kicsit Kolen.

- igen? - kérdezem. De nem szól semmit csak magához húzva meg csókol.

- Szeretlek. - mondja mire el mosolyodom.

- Én is szeretlek. - mondtam majd a többiek után indultunk.

Be érve egy kellemes közeg fogadott. Virágokkal díszitett hely, fa bútorok, fa lépcső. Itt a legtöbb dolog fából volt, ez egy olyan hely ahol szívesen van az ember. És legfőképpen rögtön az erdő jutott eszembe, fel vetem majd Kolennek az ötletet hogy el menjünk oda.

- Na szóval mikor a minap itt járt Black és Christopher, az volt a lényeg hogy a farkasok be törtek a hátsó kapun és fel járnak ide. A kérdés tehát hogy hogyan fogjuk vissza őket.

- Hm. A vérfarkasok félnek az ezüst től nem? - kérdezem.

- De igen, az nekik halálos. - mondja Martin.

- Akkor ami nekünk kell az egy ezüstből kovácsolt kerítés, és azthiszem a fagyöngytől félnek. Úgyis szeretitek a virágokat, jó lesz díszítés képen. -, mondom mire mindenki csak néz rám.

- Ezt honnan tudod? - kérdezi Martin.

- Szeretek olvasni, bár nem tudtam hogy igaz. - mondom.

- Rendben és ezt honnan lehet be szerezni? - kérdezi.

- Hm a városban van egy kovács üzem. Ott lehet saját részre kérni és úgy ahogy akarja hogy ki nézzen. - mondom mire bólogatott.

- Ez jó. Nagyon jó. Egyre jobban örülök hogy itt vagy. - mondja mire el mosolyodtam.