A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

25

Mikor el értük a kastélyt már javában folyt a harc, a hátsó bejáratot egy farkas őrizte egyedül Kolen odalopakodott majd könnyű szerrel ki törte a nyakát. Ezután be mentünk a kastélyba és meg kerestük Kolen apját akit meg is találtunk végül egy farkas társaságában, Kolrn segített neki majd ezután kicsit meg álltunk.

- Mi történt apa? - kérdezi Kolen.

- Meg támadtak fiam az isten tudja miért. Ilyen sosem történt. - mondja Kolen apja.

- Lehet hogy...

- Mi? - kérdezi Kolen.

- Mi van ha valaki olyat öltünkmeg a múlt éjszaka aki nekik fontos volt? - kérdezem.

- Ez megmagyarázná a dolgot. - mondja az idősebb.

- De hogy jut ez eszedbe? - kérdezi Kolen.

- Csak egy fel vetés, hisz ki tudja ki van a farkas bőr alatt, még mi sem. - mondom neki.

- Ez igaz. - helyeselt.

- Igazából lényegtelen, meg kell védeni a kastélyt és magunkat is. - mondta Kolen apja.

- Igen - helyeseltem.

- Akkor gyertek - mondja az idősebb és el indul.

- De apa Adaline még csak vadászni sem tud. - mondja Kolen.

- Igen de van ez a pajzsom vagy mi és el tudomlökni őket magamtól és van egy késem. - mondom.

- Igaza van Kolen. Mindenkire szükség van, ők még így is többen vannak, maradjatok együtt és védjétekmeg egymást ha az kell. - mondta majd tovább indult ki a palota védelme alól és mi követtük.

Mikor ki értünk nagyon nagy harcok folytak Christopher egyszerre két farkas ellen vívott harcot és mások is így voltak volt akik hármat próbáltak egyszerre vissza tartani, tényleg kellett a segítség, mivel láttuk mi is hogy muszáj így két külömböző pontra mentünk és ott próbáltunk segíteni.
Én segítettem Christophernek a két farkas ellen ami sikeresen végződött és már majdnem meg is örültem de meg láttam azt a végzetes pillanatot ami Kolen apja ellen szólt.

Mikor Kolen meg látta ezt próbáltam vissza tartani de lehetetlen volt, mikor oda ért a farkas valamiért erősebb volt mint a többi így könnyű szerrel ütötte meg úgy hogy elájult, én pedig nemhagyhatom hogy mindketten oda vesszenek, gyorsan oda szaladtam és mikor már éppen rájuk mért volna egy nagy csapást, be csúsztam közéjük és kezemet keresztbe téve állítottam meg a farkast.

Így történt az hogy itt feküdtem az ájult Kolen és a vérző apja mellett aki nem tudott nekem segíteni bármennyire is láthatta hogy nagyon rosszul állunk.

- Kolen - próbáltam mocorgásra bírni, meg rúgva a lábát de semmi.
- Christopher. - kiáltottam el magam és hála az égnek ő meg hallott engem.

Láttam hirtelen meg jelenni a császárt, láttam ahogyan Kolen apja felé nyúl. Intettem a fejemet hogy ne tegye ne vigye el, de nem figyelt rám, ki használta hogy nem tehetek semmit, sakkban voltam, ha megmoccanok a farkas aki éppen most is úgy üt ahogy tud hogy átthatoljon a pajzson meg öl minket.

Amikor láttam hogy hozzá ér és hirtelen ki száll belőle az élet, el enged a teste, nem mozdul, tudtam hogy el vitte, abban a percben a császár is el tűnt, könnycsepp gördült az arcomon, és Christopher még nem ért ide, nem tudta átvergödni magát a farkasok sokaságát.
Bennem pedig valami el tört, hirtelen le engedtem a pajzsom és nagy erővel taszítottam el magunktól a farkast, Kolent el vittem egy biztos helyre majd vissza térve ahhoz az álathoz nagyon határozott voltam abban hogy én most végzek vele.