A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

10.

Az este kellemesen telt. Sok csók kísérte azt az egyet és csak szimplán ki élveztük egymás társaságát.
Nem sokat mondtam nektek arról milyen is számomra ez a vámpír harapás.
Erre akkor jöttem rá mikor azon az estén meg harapott. Amikor anyával össze kaptunk.
Nem csak a vérem szívja, nem csak eszik, olyan volt mintha a fájdalmam is el vette volna, ahogyan szívta a vérem a fájdalmam úgy múlt el, el fáradtam, és lehet csak amiatt éreztem így, de mintha minden sebet be tudna gyógyítani.

Nem csak a harapás, hanem ő maga, a jelenléte, az érintése, a tekintete, olyan mély sötét, de mégis benne van minden, vad de mégis nyugodt. Annyira leírhatalan az egész de azt tudom hogy meg tennék érte mindent.

Reggel.

Reggel amikor fel ébredtem Kolen nem volt ott, bár meg kell szoknom hogy sosem lessz ott neki este zajlik az élet nekem pedig nappal.
Nagy nehezen ki másztam az ágyból.
Be mentem a fürdőbe, el végeztem reggeli rutinnomat ezután fel vettem az az napi ruháimat, le ellenőriztem hogy mindent be pakoltam e a táskába majd meg fogva azt le mentem a konyhába.
Reggelihez elő vettem a még meg maradt spagettiböl amit apa csinált, meg melegítettem és enni kezdtem.
Apa éppen le jött az emeletről.

- Jó reggelt apa.

- Jó reggelt kicsim.

- Hogy vagy? - érdeklődtem.

- Jobban. - Mondta egy halvány mosollyal.

- Ennek örülök. Anya azóta nem keresett?

- Nem. De talán így a legjobb, nem akarom hogy rosszat gondolj rólam de tudod mintha jobban érezném magam nélküle. Mármint sokat veszekedtem vele miattad, hogy ne bánjunk így veled de aztán belefáradtam ezért hagytam hogy el húzzon tőled de most hogy újra beszélünk úgy érzem vissza kaptam mindent amire szükségem volt.

- Apa.....- csak ennyi jött ki a számon és fel álltam majd szorosan magamhoz öleltem.
- Szeretlek apa.

- Én is szeretlek. De nem kellene menned lassan? El ne kés.

- Jaj de, csak még ezt meg eszem aztán megyek.

Miután ettem és apától is el köszöntem el indultam a suli felé, fél úton Emma már ott várt.

- Sziaaaa. - köszöntem vidáman.

- Sziaa. De jó kedve van valakinek.

- igen most az van, és remélem senkinek nem lesz kedve el rontani. - mondtam.

- Mi a jó kedv titka? - Kérdezte.

- Apával ki békűltem végre. - mondtam boldogan.

- Ennek örülök hogy újra jóban vagytok. Kérdeznék valamit.

- kérdezz csak. - bíztattam.

- Ha valaki egy vámpírral hogy is mondjam ha érez valamit vagy ilyesmi akkor, az, mármint......

- Emma. Cristhoper és közted van valami?

- Én csak.. ahj Léna kérlek ne ítélj el én nem tudom mi van velem de....

- Ne mond el senkinek Emma de tényleg senkinek rajtam kívül. - kértem komolyan.

- De miért? - Kérdezte félénken.