Váratlan találkozás (Shawn Mendes)

18.rész

Jó olvasást!! 😊

4 hónappal később
Még mindig nem emlékszem semmire. Anyáék már mindenhova elvittek, ahol szerintük jártam. Közben újra kezdtem a deszkázást. Ugyan úgy megy a többiek szerint. De úgy érzem, valami hiányzik az életemből. Remélem mihamarabb vissza tudok emlékezni. Az elmúlt négy hónap minden napján próbáltam feltörni a saját galériám. Persze senki se tudja a kódom. Mert miért is mondtam volna el valakinek? Érzem, hogy titkolnak valamit. De vártam, hogy elmondják. Eddig.
-Anya-mentem be a konyhában sürgő-forgó szerettemhez.
-Mond Kicsim-adott egy puszit a homlokomra.
-Mesélj nekem kérlek a baleset lem előtti fél évről.
-Mire vagy kíváncsi?-nyelt nagyot.
-Hát mondjuk, hogy...-belekortyoltam az ez idő alatt töltött vizembe, hogy húzzam az időt-mit titkoltok előlem-néztem rá ártatlanul. Kikerekedett a szeme.
-Nem titkolózunk.
-Anya nem vagyok hülye. Érzem, hogy nem mondtok el valamit-fontam kezem keresztbe mellem alatt, miközben felhúztam az egyik szemöldököm.
-Tényleg nem titkolózunk-mikor ezt kimondta, felálltam, felvettem a cipőmet.
-Ha már el akarod mondani, hívj fel-intettem, és kisiettem az ajtón. Elindultam sétálni. Egy közeli parkba mentem, ahol már jó régen jártam. Bent, a park közepén, egy kisebb tó várta, hogy a szerelmesek csónakkal szeljék át a habjait, vagy kis kacsák a mamájukkal úszkáljanak benne. Nagyot sóhajtottam, miközben leültem a szokásos padra. Mélyen beszívtam a kellemes nyárias levegőt. Csak néztem az előttem elhaladó embereket, a kék eget, és találgattam, hogy melyik felhő milyen alakot öltött. Kicsit későre járt már az idő, ezért gyorsan felpattantam, és elindultam kifelé. Elmentem Heather-höz.
-Szia-léptem be a lakásába.
-Szia-lépett oda megölelni.
-Figylej. Emlékszem rá, hogy már vagy egy éve felkértek téged valami énekes fotózására.
-Igen-bólintott lassan.
-Megnézhetem a képeket?-kérdeztem kíváncsian.
-Persze. Máris hozom-állt fel, és elindult a szobájába-itt is vagyok-lépett elő pár perc múlva.
-Konyha-kiabáltam ki, mivel amíg vártam, megszomjaztam.
-Tessék-adta kezembe a mappát.
-Ki Ő?-néztem a képeket.
-Az énekes.
-Tényleg?-néztem rá idióta fejjel-biztos nem balerina?-kezdtem szugerálni az egyik képet-a nevét szeretném.
-Talán tetszik?-kezdte el húzogatni a szemöldökét.
-A nevét-mosolyogtam rá.
-Shawn.
-Tovább.
-Mendes. Shawn Mendes.-válaszolta, és egy idióta vigyor jelent meg profilján. Még 2 órát nála töltöttem.
-Na megyek. Ezek Anya már biztos vár.
-Okés. Mint még neki, hogy puszilom.
-Átadom-öleltem meg-amúgy meg nem csúnya.
-Ki?-akadtak fel szemei-Shawn?-lelkendezett. Én csak vigyorogni tudtam.
-Tudtam, tudtam, tudtam!
-Puszi-mondtam, és kiléptem az ajtón. Még hallottam, ahogy azt kántálja, hogy ő tudta.
Otthon nem várt senki. Ekkor jutott az eszembe,hogy Anya már elment dolgozni, ugyanis ma éjszakás. Levettem a cipőm, majd felszaladtam a szobámba. Felléptem instagrammra, majd megkerestem a korábban szóban forgó Shawn Mendest. Mikor megtaláltam, bekövettem, majd belájkoltam az első pár képét.
Bementem a fürdőbe. Levettem a ruháim, majd hajamat felfogva álltam be a forró víz alá. Jó érzés volt, ahogy a meleg víz végigsiklott a hátamon. Gondolkoztam. Szép név a Shawn. De annyira ismerős. Hallottam már róla? Találkoztunk? Nem tudom.
Úgy gondoltam, hogy majd holnap utánanézek, miután hazaértem a suliból. Mint kiderült, csőtörés volt az, iskolába, így kisebb szünet után holnap újra fojtathatjuk a tanulmányainkat. Igaz, 2 hétig, ahol csak a vizsgákra fogunk felkészülni. Ezek után hamar elnyomott az álom.
Reggel az órám csörgésére keltem. Suli. Ezt a 2 hetet kiadhatták volna. Felöltöztem, kis sminket vittem fel az arcomra, majd a táskám kíséretében lementem a konyhába. Anya még nincs itthon. Csináltam magamnak reggelit, majd egy kis pénzt berakva indultam el. Ránéztem a telefonomra. Shawn Mendes követni szeretne téged írta a telefonom, mivel az instagram fiókom privátba van. Természetesen elfogadtam. Ezután eltettem.

Suli után:
A napom átlagosan telt. Kaptam pár rosszalló megjegyzést a balesetemmel kapcsolatban, de nem igazán érdekelt.
-Anya!-mentem be a nappaliba, ahol a szüleim ültek-sziasztok-öleltem meg őket.
-Mit szeretnél?-kapcsolgatta rezzenéstelen arccal Apa a Tv-t.
-Nem jöhetnek csak úgy ide a szeretett szüleimhez?-néztem rájuk ártatlan fejjel.
-Most már tuti, hogy akár valamit-nézett Anya Apára.
-Jó igen! Szeretnék pc-t a fülembe.
-Mennyit?Mikot?-itt már tudtam,hogy nyert ügyem van.
-Mondjuk pénteken? És hármat.
-Rendben-sóhajtott Anya-még valami?
-Hát lenne itt még vagy 2 dolog-húztam huncut mosolyra számat.