28.rész

2.3K 104 21
                                    

Hi Guy's!
Íme az új rész! Jo olvasást!

2-3 óra körül iszonyatos fejfájásra keltem, de csak egy pontba fájt. Felvillant egy emlékkép. Az a nap, amikor Heather-rel elmentünk arra a koncertre. De semmi más. Csak ennyi.
-Mmm-mocorogni kezdett Shawn-hol vagy, Manó?
-Itt vagyok. Csak.. öööm megszomjaztam, és hoztam egy pohár vizet. Kérsz?
-Nem, csak bújj vissza, ha végeztél-hangja rekedt volt. Imádtam. Kimentem a konyhába, azért ittam, és kicsit hangosabban a poharat a pultra rajtam, hogy tudja, h végeztem.
-Itt vagyok-emeltem meg a takarót, és vele szembe feküdtem le.
-Jó, hogy itt vagy. Kezdtél hiányozni.
-Te is nekem-adtam a szájára egy puszit. Amíg el nem aludtam, azon gondolkoztam, hogy vajon elmondjam e neki, hogy miért is keltem fel. Végül arra jutottam hogy nem mondom el, csak akkor, ha többször is elfordul majd. Úgy 20x-25x max.
Reggel az ágy közepén ébredtem. Fetrengtem egy kicsit, majd felültem. Horkolást halottam az ágy mellől. Lenéztem, és a drága barna hercegem feküdt ott, a párnáján, betakarva. A lehető leghallkabban lemásztam, megkerültem az ágyat, majd ráültem a hátára. A füléhez hajoltam.
-Jó reggelt álom szuszék.-a hideg végig futott a hátán,majd a fülcimpájába haraptam. Tudtam, hogy ébren van.
-Jó reggelt!-ismét a fülébe súgtam. Nem reagált semmire.
-Na, mivel Shawni még alszik, és nem szeretek egyedül lenni, így kénytelen leszek vissza menni a saját szobámba-felálltam a hátáról, összeszedtem a ruháim,majd elindultam kifelé. Reméltem, hogy utánam jön. A kanapénál lassítottam, és hallottam, hogy gyors léptekkel közeledik felém. Amikor már látótávolságon belülre került, és elég gyorsan közeledett, ezért az ellenkező irányba kezdtem el futni a lakáson belül. Körbe a kanapé és a konyhapult körül, a szobába át az ágyon. És ő végig utánam jött. Majd egy szék lábába elestem, és a földre kerültem. Shawn fölém mászott, majd édes csókot lehelt ajkamra. Minden olyan volt, mintha egy filmben lennénk, és tűzijátékot lőnének a magasba. Nem tudtam betelni vele. A hajába túrtam az egyik kezemmel, a másikkal pedig a nyakát, mellkasát simogattam. Majd hirtelen elhúzódott.
-Jobb, ha még most leállok. Feltápászkodott, majd a kezét nyújtotta segítség képpen.
-Auu-most éreztem csak, hogy a jobb lábfejem igen csak bevertem, rohadtul fáj, és egy kicsit be is dagadt.
-Minden rendben?-tekintete aggódó volt.
-Csak fáj egy kicsit a lábam.
-Egy kicsit? Teljesen be van dagadva.
-Túlzásba esel. Csak egy kis semmiség-simítottam meg arcát.
-De akkor is megnézi egy orvos.
-Nem kell orvos, csak egy kis jég. Kaphatok, kérlek?
-Persze. De utána hadd vigyelek el egy orvoshoz.
-Nem kell! Majd akkor elmegyek ha rosszabb lesz. Ígérem-rosszallóan nézett rám, majd megenyhült a tekintete.
-Jó, de segítek elmenni odáig-egyik kezét a hátam, a másikat a térdem alá helyezte, majd fel is emelt.
-Mit csinálsz?
-Ha már a kórházba nem vihetlek el, akkor legalább a konyháig hadd vihesselek-könyörgő tekintete a szívemig hatolt.
-Jó. De csak most az egyszer-időközbe elindult, s arca felderült. A konyhába érve letett a pultra, majd a mélyhűtőben keresgélt.
-Meg is van!-zárta be a háztartási eszköz ajtaját, majd odajött, és rányomta a lábamra.
-Ne már! Tekerd be egy törölközőbe. Így simán a jég fagyási sérülést okozhat-egy szó nélkül bement a fürdőbe, hozott egy törcsit, beletekerte a jeget, és a lábamra tette. Nagyon csendben volt.
-Minden rendben?-bólintott-válaszolj kérlek-emeltem fel a fejét.
-Nem tudtam, hogy ezt így kell. Mi van ha még fagyási sérülést is okozok?
-De mostmár tudod. És az is olyan emlék lenne, mint ez itt.-lejjebb húztam a póló nyakát, hogy drága Szerelmem csodálkozhasson tegnap esti művén.
-Nem is lett rossz-viccelődött, de még nem volt az igazi. Megfogtam az arcát, majd a szemébe néztem.
-Szeretlek Shawn!-újra ott volt az a csillogás a szemébe.
-Szeretlek Sophie, mindennél jobban!-megcsókoltam. Heves, és igen édes csatába kezdtünk. De ekkor újra megfájdult a fejem, mint ma éjszaka. Elhúzódtam.
-Jól vagy?
-Megint megfájdult a fejem.
-Megint?
-Ma éjszaka is arra keltem. Amikor inni volt...-sötétség.
Egy kórházban ébredtem. Fehér falak, kényelmes ágy, éjjeli szekrény, rajta ízlésesen összeállított virágok. Az ablak előtt állt valaki. A beszűrődő fény miatt a körvonalát se láttam.
-Szia-hangom gyenge volt, és remegett.
-Szia Hugi-Heather aggódó tekintete az enyémbe fúródott-jól vagy?
-Persze. Minek oké. Hogy kerültem ide?-tettem fel azt a kérdést, ami a legjobban érdekelt.
-Autóval-mosolygott Heather.
-Haha. Nem vagyok vicces kedvembe. Csak azt mond ki hozott be.
-Shawn-mosolygott még mindig, de ez most inkább sejtelmes volt.
-Jaaaa. Hát igen. Nála töltöttem az estét. Ha már az első randi után megváltoztak a dolgok.
-Jaa, hát igen. Tudom. Cameron este át akart menni aludni, de nagy volt a hangzavar. Nem tudod mitől? Álj! Mi? Emlékszel arra az estére? -a szemem nagyra nyílt. Cameron ott volt? Amikor mi.....
-Mi? És végül hol aludt? Nálad? Vagy az én szobámba?-ugy tettem, mintha nem hallottam volna a kérdését,majd nyílt az ajtó, és belépett rajta Cam. Odament a nővéremhez, és egy puszit adott az arcára, amit én árgus szemekkel néztem.
-Itt meg mi folyik?-néztem a két személyre, akik rajtam kívül még a kórteremben tartózkodott.
-Tegnap velem aludt-kulcsolta össze két kezét Cam nyaka körül Heather.
-Mármint veled-veled? És mi van Peter-rel?
-Mielőtt előttünk, rajta kaptam őt Nicole-lal. És kidobtam. De Cam-mel nem vagyunk együtt. Csak kavarunk.
-Így van-mondta az említett fiú lemondó mosollyal. Látszik rajta, hogy szereti a nővérem.
-Szóval egy ideig csak kavarunk, majd lesz, ami lesz-puszilta meg Camet. Látszólag elég jól esett neki, és rettentő nagy mosoly kerekedett ki az arcán.
-De mesélj! Mindenre emlékszel? Vagy nem? Ez hogy működik? A kezelő orvosodhoz kell mennünk? De az azt jelenti, hogy elkell mennünk? Még van 1,5 hetünk! Nem akarok elmenniiii-hisztizett a jelenlegi ágyam végében a "felnőtt" nővérem.
-Gőzöm sincs, most vesztettem el az amnézia szüzességem.
-Shawn-nak elakarod mondani?
-Persze. Hiszen mindez miatta volt. Vagyis nem okolom, mert szerelmes vagyok belé, de érted, akkor is. Ha nem lenne híres, ez nem történt volna meg. Szóval ezt a "miatta történt" dolgot ne mondjátok meg kérlek. Azelőtt kidobna, hogy normálisan összejöttünk. Értitek, ugye?-nem szóltak semmit, csak lesokkolva álltak a kihelyezett székek mellett. Heather a szemével jelzett, hogy forduljak hátra. Így is tettem.
-Én azért reménykedem benne, hogy a tegnap este után együtt vagyunk-hangja, ahogy tekintete is csalódott volt.
-Én nem ugy értettem, Shawn...
-Semmi baj Sophie. Megértem-azzal kisétált az ajtón, és talán az életemből is.

Váratlan találkozás (Shawn Mendes)Where stories live. Discover now