Váratlan találkozás (Shawn Mendes)

20.rész

Jó olvasást drágáim! ❤

Reggel Heather-re keltem. Konkrétan a könyöke az odalamba volt.
-Mit csinálsz?-kérdeztem a párnába dünnyögve.
-Ja én? Csak várom, hogy felkelj-tudtam,hogy vigyorog, de még mindig ugyan úgy feküdt.
-Arra várhatsz-próbáltam visszahúzni a fejemre a takarót, de valaki megakadályozott ebben.
-Légysziiiiii! Menni akarok vásárolni! Meg enni, meg meg meg...
-Jó értem! Adj 20 percet.
-Oké! 10 perc múlva az előszobába tali!
-Remek-mondtam, de addigra már kiment.
-Itt vagyok!-jelentem meg pár perc múlva az ajtóba.
-Na végre! Már azt hittem lehúztad magad.
-Haha-grimaszoltam neki.
-Indulhatunk?-kérdezte kíváncsian.
-Egy perc, csak nem találom a telóm.....ahha! Meg is van! Mehetünk.-válaszoltam kérdésére, majd el is indultunk. Mikor már vagy a 20. boltból jöttünk ki, eléggé elfáradtam, és már az ebédidőn is túlléptünk.
-É-hes va-gyok!!-mondtam neki 100-adjára!
-Argh! Jó! Menjünk vissza a szállodába.-hívtunk egy taxit, majd a visszavezető úton győzedelmes mosollyal az arcomon mentem. A bejáratnál a portás ajtót nyitott nekünk, majd a lifttel felmentünk a szobánkhoz.
-Rendelünk, vagy lemegyünk?
-Menjünk le!
Lepakolás után vissza le mentünk, de a recepciónál nem balra, hanem jobbra fordultunk.
-Végre kajaaaa!-nevetett fel drága nővérem.
-Végreee!-próbáltam utánozni több kevesebb sikerrel.
-Mit eszünk?-kérdeztem, mikor már a pincér kihozta az étlapot.
-Nem tudom. Én szerintem valami.....salátafélét eszek. Te?-egy "komolyan?" fejjel néztem rá.
-Én valamiii...áhhá! Meg is van! Gyrost.
-Gyrost?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Igen, tudod, fürcsi előtt kell az energia.
-Hmm. Talán igazad van. Akkor cézár salátát kérek.
-Jaj ne már!-vettem ki a kezéből az étlapot.
-Mit csinálsz?
-Nyugi. Csak bízz bennem!-mondtam magabiztos mosollyal, és összezártam az ételekkel ellátott kis könyvet.
-Majd mikor jött a pincér a már megrendelt italunkkal, azaz nekem egy pohár Rosé, és Heather-nek egy pohárka sárgamuskotály.
-Ebből szeretnénk egyet, és még ebből is. Köszönjük!
-Kérem!-mosolygott a pincércsaj, majd elment a rendelésünkkel együtt. Alig 10 perc múlva jött is az ebédünk.
-A gyrost ide-mondtam, és vártam a reakcióját, amikor meglátja a számára rendelt halat.
-Sophie... Tudod, hogy már kiskorom óta nem eszem halat-Heather-nek volt egy súlyos balesete. Kiskorunkban, amikor egy étteremben voltunk, lenyelt egy halszállkát. Pár centin múlt, hogy nem szakította fel a nyelőcsövét.
-Igen, tudom, de figyelj! Minden félelmünket le kell győznünk ahhoz, hogy kalandos, szép életünk legyen. Úgyhogy, kóstold meg! Gyerünk! Nézd! Én is megkóstolom.-pedig hogy utálom a halat. Bár nem is rossz.
-Jó!-megadta magát!

Shawn:
4 hónap nem kis idő. Ennyi ideje nem láttam Sophie-t. Hát nem is emlékszik rám. Néha a nővére küld róla egy lesi képet, de semmi több. Még a suliba is magántanuló lettem, mert nem akartam, hogy megint miattam essen bántódása.
Álmomban újra megtörtént az egész, csak sokkal rosszabb volt a vége.
A telefonom pittyegésére keltem fel. Insta. Feloldottam, majd megnéztem ki tevékenykedik az éjszaka közepén az instagrammon.
Sophie Smith elkezdett követni téged.
A szívem majd kiugrott a helyéről. Talán emlékszik rám? Tudja, hogy mi volt köztünk? Ugyan onnan akarja folytatni? Keres?
@sophiesmith kedveli a fényképed.
Muszály visszakövetnem. Gondoltam. Mivel a fiókja privátba volt, így csak kérni tudtam, hogy követhessem. Egyenlőre.