Váratlan találkozás (Shawn Mendes)

Befejezés

-Sophie! Geroge megint mérges lesz ránk! Nem csípkednéd magad?
-Nem tudom. Nem érzem azt, hogy nekem ebben kellene mennem. Túl... Feltűnő.-sötét bordó,harang szoknyás ruhám alját ráncigáltam, pedig még ülve is a térdemig ér. Mell résznél kissé nyitott, ami remekül hangsúlyozza a dekoltázsomat. Lábaimat magasszárú, alacsony sarkú,fekete csizmába bújtattam. Sminkem egy egyszerű szempillaspirálnál kimerült, hajam végét enyhe hullámokba borítottam.
-Pont jó vagy így-segítette fel világosbarna szövetkabátomat a nővérem.-induljunk már el.
-Jó-fújtam egyet beleegyezően, majd egyszerű fekete táskámat vállamra akasztottam, fogtam a lakáskulcsomat, és együtt kiléptünk a csípős, kora őszi esti időbe.
-Gyalog megyünk. Direkt nem kértem mára kocsit. Biztam a jó időbe.-karoltam Heather-be, majd elindultunk a pár percnyire lévő csarnok felé.
-Jézus. Nem gondoltam hogy ennyire csípős lesz az idő-tettem zsebre a szabad kezem, és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy alóról majd megfagyok.
-Látod, milyen jó lett volna az a kocsi! Neked is van, nekem is. Simán beülhettünk volna.
-Már mindjárt ott vagyunk. Gyere-azzal sietősebbre vettük a tempót.
A bevezető kapuhoz érve, a sorban állva több hamarabb érkező lány, és fiú odajött hozzánk, hogy képet csináljanak velünk, vagy éppen titkokat szedjenek ki belőlem róla. Már egy éve jelentettük be, hogy egy párt alkotunk. Azóta a legtöbb helyen megismernek.
-Heeey! Andrew!-mosolyogtam a felém tartó férfira-kösz Sten-néztem a minket beengedő úriemberre, aki válaszul mosolyogva bólintott.
-Hölgyek!-Andrew mihelyt oda ért két-két arcra puszival köszöntött minket.-örülök hogy itt vagytok! Késtetek-mutatott az órájára nyomatékosítva kijelentését.-már várt titeket. Most a rajongói találkozón van. Egy fél óra és végez. Addig nézzétek szét. De háromnegyed 8ra legyetek a back stage-ben. Rendben?-nézett ránk, majd rövid bólintás után, látva hogy felfogtuk amit mondott, egy ajtón bemenve el is tűnt a szemünk elől.
Szóval? Merre először?-néztem Heather-re.
-Mondjuk. Avassuk fel elsőként a női részleget. Mit szólsz?
-Ez egy remek ötlet!-elsőre megtaláltuk a kívánt helyet, majd miután végeztünk felmentünk a színpadra. Ahányszor eljövünk a nővéremmel együtt Shawn egyik koncertjére, az az első, hogy megnézzük a kilátást a színpadról. Ahol Shawn egész este pörög a bandájával, énekel, és élvezi, hogy rengeteg ember csak miatta jött el. Olykor olykor, mikor a banda éppen elérhető, Heather még dobol is. Felügyelet nélkül nem igazán szeretnénk hozzá nyúlni.
-Hjaaaj-ültem le a színpad szélére.
-Büfé?
-Büfé!
-Pénztárcánkat fogva indultunk el a szent hely felkutatására. Nyalókát, gumicukrot és popcornt vettünk. Innivaló mindig van a táskánkba. Ez volt jóformán az első amit anyukánk tanított meg nekünk, hogy mi legyen a táskába ha elindulunk valamerre.
-Siessünk! Már 7:40 van.-szaporábbra vettük a tempót, majd kabátunkat felkapva igyekeztünk Shawn smink szobájába.
-Azta! Mindig az utolsó percben tudtok ide érni! Ez hihetetlen!-nevetett fel szívem választottja, miközben éppen beestünk az ajtón két nagy kukoricával és még egy pár édességgel.
-Tudod, éppen el voltunk foglalva. Mondjuk ezekkel itt-mutattam a nasikra, majd a nyalókát vissza tettem a számba.
-És kapok belőle?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Majd ha jó leszel-kacsintottam, mire a háttérben hangos "juuuuj"-ogások ütötték meg a fülem.
-Srácok!-néztem a banda többi tagjára mosolyogva, majd beljebb lépve, játékosan Shawn kezébe adtam a táskám és a kabátom, majd a fiukhoz léptem, és őket is egy-egy puszival üdvözöltem, majd helyet foglaltam Shawn eddigi helyén.-kértek?-nyújtottam feléjük a nassolni valókat, mire a párom csak szomorú arcot vágott. Mindeközben Heather helyet foglalt a fodrász székben, hogy valami helyes fonatot kapjon a hajába.
-Mindent megzabáltok előlem! A gumi cukrot nem! Add vissza!-néztem fenyegetően rá.
-Nem adom-nyújtotta ki a nyelvét,ám váratlanul Shawn tépte kő a kezéből.
-Kérem-fordultam a gumicukor új tulajához.-Kéreeeem!
-Még "hello baby megjöttem, örülök hogy látlak" csókot sem kaptam-csücsörített. Közelebb léptem, csücsörítettem, majd amilyen gyorsan lehetett megpróbáltam az ő technikájával kikapni a kezéből a bezacskózott finomságot, ám ő sokkal erősebbnek bizonyult, így a zacskó elszakadt, és az édesség a földre hullott.
-Neeee-kiálltottam fel drámaian, majd a földre térdeltem a gumicukor mellé.-megyek veszek másikat.-ezzel hátát fordítottam, majd a táskámat magamhoz véve elindultam vissza a büfébe. Néhány lánnyal találkoztam az oda vezető úton, de nem ismertek fel. Zökkenőmentesen vettem egy újabb csomagolással, ámde visszafelé haladva elkaptak a lányok, és körém gyűlve képet és autogrammot követeltek. Miután szépen mindenki megkapta amit akart, a tömeg a felére fogyatkozott.
-Nem mesélnél nekünk valamit Shawn-ról? Milyen ember? És jól csókol?
-Hát, hol is kezdjem.. Ne vegyetek gumicukrot, mert elveszi tőletek és egy csókért cserébe vissza is adja, bár.... Hé! Tegyél le!-valaki a vállára kapott, majd sietős léptekkel az öltöző felé vette az irányt.-Ohhh. Innen pont jól látom, hogy fenékforma-itt belemarkoltam a fenekébe-igen, ez Shawn.-majd hangos nevetésbe törtem ki, és integettem a szűk lánycsoportnak, akik tátott szájjal nézték az előadást. Shawn velem együtt megfordult, kissé meghajolt.
-Hölgyeim.-majd tovább sétált, de még azt pont hallottam, milyen sikító örületben törnek ki. Hát még ha látnák az ágyban..
Fejjel lefelé csak annyit tudtam megállapítani, hogy már a back stage-ben vagyunk. Majd hirtelen megállt, letett, és magam mellé fogta a karjaimat.
-Te mindenki seggét markolászod?-kérdezte kissé rekedtes hangon, kissé óvatosan, szemében mégis pajkos csillogás bújkált.-honnan tudtad hogy én vagyok az?
-Ki másnak hagynád hogy úgy felkapjon, hogy a fenekem van a látásterében. Túl értékes portréka ez neked-mondtam és rácsaptam a saját fenekemre.
-Ezt nem kéne. Ha így folytatod akkor elmarad a koncert, és helyette hazaviszlek és letépem ezt a szép kis ruhát rólad-tudtam hogy komolyan beszél. Nem egy ruhámat, szoknyámat, nadrágomat, vagy éppen bugyimat tépte már szét. Ahogy felnézett látszott a szemében az a sötétség, amit csak az ágyban láttam tőle eddig.
-Akkor jobb ha most elengedsz. Se a hírnevednek, se a kasszádnak nem tenne jót egy elmaradt koncert.-apró csókot adtam nyakára.
-Kikészítesz-súgta, majd mély lélegzetet vett, és egy forró csókot nyomott a számra.-menjünk be, mert tényleg leteperlek itt a folyosón.
-Hát igen. Nem akarunk semmit látni holnap a neten. Vagy az újságokban-mondtam, majd tekintetem az ágyékára vándorolt.
-Csak értünk már haza-nyögte, majd vissza mentünk az öltözőbe.
-Megvan?-nézett rám Heather.-mármint a gumicukor. Adj csak belőle.-oda dobtam neki a csomagot, majd egy széket mellé húzva rávetettük magunkat a nyalánkságra,miközbe befordultunk a fal felé, hogy senki csak rá se nézzen arra, ami a miénk.
-Nézzétek már a két morgós törpét!-kiálltott fel Andrew, mert a kezére csaptam amikor a zacskóba akart nyúlni, mire én kinyújtottam a nyelvem-Shawn, szólj rá az asszonyra!
-Nem megy. Na meg végképp nem. Egy rossz szó és nincs szex.-mosolyogva néztem rá, majd puszit küldtem neki a levegőbe.

  A koncert, mint mindig, most is zavartalanul zajlott le, azt leszámítva, hogy egy pár lány a színpadra akart feljutni,de a biztonsági őrök hamar elkapták őket. Amilyen nagy darabok, olyan gyorsak.
A koncert után mi így döntöttünk otthon folytatjuk a bulit, kettesben. Shawn eléggé a fáradság jeleit produkálta, ebből azt vettem le, már nem akar semmilyen levezető tornát.
Közösen megfürödtünk, majd rendeltünk egy pizzát, sörrel a kezünkben leültünk a tv elé, és Toronto Maple Leafs vs. Washington Capitalst néztünk. Csengettek. Megjött a pizzánk.
-Majd én megyek-mondta Shawn és már fel is pattant. A szürke melegítő nadrágja pompásan megmutatta a fenekét. Már vagy 20 perce oda volt, amikor kiabált, hogy kellene neki egy kis segítség. Lassan kimásztam a kis kuckómból, majd a konyha felé vettem az irányt. Shawn háttal állt nekem, a pizza a konyha pulton mögötte. Hirtelen megfordult, felnyitottaa pizzás dobozt, és a benne lévő tészta szív alakú volt, kechuppal ráírva "Hozzám jössz feleségül? "
Shawn a pult másik oldalára lepett, kihúzta zsebéből az ékszeresdobozt, majd letérdelt elém.
-Sophia Smith, emlékszem még az első találkozásunkra, és arra, milyen furcsa mód jöttünk össze. Aztán adódtak nehézségek, de együtt megoldottuk, és szeretném ha az életem további gondjait is veled oldanám meg. Lennél a feleségem?-a tekintetem elhomályosult a sok könnycsepptől, az orrom tele lett, a levegőt nehezen vettem. El sem hiszem.
-Szóval?-Shawn kissé idegesebb lett. Én pedig... megszólalni sem tudtam, csak bólogattam, mint a kutya a műszerfalon. Felpattant, a ujjamra húzta a gyűrűt, és szorosan magához vont.
-Tudom, hogy nem szereted a nagy felhajtásokat, ezért jobbnak láttam, ha nyugodt körülmények között teszem fel a kérdést.-még mindig csak álltunk, és öleltük egymást. Én zokogtam, ő kedves, lágy szavakkal próbált csitítgatni, ami 5 percen belül hatott is.
-Igen-mondtam kissé elkésve,de ő pont tudta mire gondolok. Lahajolt, és egy csókot nyomott a számra, ami szenvedélyes volt, forró, és sör izű.
Így volt tökéletes. Meghitt, családi légkörben kérte meg a kezem, ráadásul a jéhkorong meccs szünetében. Bár azt bevallom, a meccs többi részét nem láttuk.