Zsírkréta //Befejezett//

Tizenkettedik rész

Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, az eddig visszafolytott könnyeim szépen lassan legördültek az arcomon. Az ajtónak vetettem a hátam, és lassan a padlóra csúsztam.

Még mindig nem bírtam felfogni, miért teszi ezt. Nem csak a múltban, hiszen a hegek között egészen frissek is voltak. Nem bírtam nem a karjára gondolni.

Egy idő után átmásztam az ágyra, a térdeimet az arcomhoz húztam, a karjaimmal pedig átöleltem őket. A szemközti falat bámultam, az arcomon csorogtak a könnyek.

Magamat hibáztattam. Miért nem tudok segíteni rajta? Úgy éreztem, csődöt mondtam. Mint legjobb barát, mint barátnő.

Halkan kinyílt az ajtó, de nem néztem oda. Tudtam hogy Charlie jött be.

Éreztem ahogyan besüpped mellettem a matrac. Szorosan mellém ült, egyik kezével átölelte a derekamat, a fejét a nyakhajlatomba fúrta. Éreztem hogy az arca nedves.

-Ne haragudj. -mormolta a bőrömre.

-Melletted eddig sosem volt meg a félelmem hogy elszúrok valamit. Hogy miattam történik valami rossz. Most viszont pontosan azt érzem. -a hangom színtelen, monoton volt és továbbra is csak magam elé bámultam.

-Nem miattad van. -emelte fel a fejét a nyakamból.

-De nem vagyok elég ahhoz hogy megakadályozzam. -sóhajtottam elkeseredetten.

-Figyelj rám. -a kezét az arcomra helyezte és finoman maga felé fordított. Neki is könnyes volt a szeme. -Amikor megvágom magam, nem gondolok semmire. Egyszerűen csak levezetem a feszültséget. Rád pedig sosem gondolok ilyenkor. Mert ha rád gondolnék, képtelen lennék megtenni.

-Ígérj meg valamit. -fúrtam a tekintetem az övébe.

-Bármit.

-Soha többé nem csinálsz ilyet. -a hangom követelőző volt.

-Megígérem. Akármit megígérek, csak ne haragudj rám. -ölelt magához.

-Én is szeretlek. -súgtam a fülébe. Éreztem a bőrömön ahogyan elmosolyodik, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.

-Felejtsük ezt el, oké? -nézett rám bociszemekkel.

-Rendben. -mosolyodtam el, majd magamhoz húztam.

Ezek után sokáig csak ültünk az ágyon egymás karjaiban. Nekem nem volt kedvem beszélgetni, úgyhogy élveztem a némaságot.

-Van egy ötletem. -törte meg Charlie a kellemes csendet, közben összefűzte az ujjainkat.

-Mi lenne az?

-Ha anyám hazajön, megkérem hogy nézzen rád, -csókolt a nyakamba -és ha elenged, elmehetnénk moziba. Régi horrorfilmeket adnak újra.

-Micsoda? -kaptam fel a fejem és ránéztem.

-Ma este adják a Sikolyt. -vigyorgott rám.

-Úristen. Elmegyünk? -ujjongtam.

-Ha vagy olyan állapotban... -egy csókkal beléfojtottam a szót.

-Gyakrabban kellene ilyen jó híreket közölnöm. -húzta egy féloldalas mosolyra a száját, mikor elhúzódtam.

-Kis humoros. Mikor jön haza anyukád?

-Elvileg... -vette elő a telefonját -most. -mondtam ,majd az ágy másik végébe dobta.

-Hazaugrunk előtte?

-Minek? -vonta össze a szemöldökét.

-A Sikolyos pólómat akarom felvenni. A mozihoz illő kell. -magyaráztam abszolút feldobva.