Zsírkréta //Befejezett//

Huszonhatodik rész

Annyira gyorsan elmentek a napok, hogy észre sem vettem, ahogyan december huszonharmadika lett. És hogy az mit jelent? Karácsonyozás a Harper családdal.

Az iskola az elmúlt héten karácsonyi lázban égett, fenyőfák, égősorok, mikulássapkák és csúnya pulcsik mindenhol. A tanórákon filmeztünk, sütit ettünk és hasonló ünnepi hülyeségeket csináltunk. A legtöbbet végigröhögtem Rachellel vagy Charlie-val, annyira abszurd volt.

Viszont huszonharmadikán... hát azon az estén nem kicsit volt gyomorgörcsöm. Akkor pakoltam össze kilenc éjszakára, sajnos egyedül. Charlie otthon volt és ott pakolt össze. Annyira tanácstalan voltam, mint még nem sokszor. Mi az anyámat vigyek?

A kezemben volt a telefonom, és az ujjam a hívás ikon fölött keringett. Gáz lenne megkérdezni mit vigyek?

Végül úgy döntöttem, inkább felhívom mint hogy egy egész család előtt beégjek. Gyorsan megnyomtam az ikont, mielőtt még meggondoltam volna magam. Háromszor csöngött ki, mire felvette.

-Szia. -hallottam meg a vidám hangját.

-Mégis mi a francot pakoljak be? Borzasztóan tanácstalan vagyok és nem akarok kilógni, csak mert hülye ruhákat viszek. -hadartam.

-Sejtettem hogy ez még előkerül. -hallottam a hangján hogy vigyorog. Hát köszi.

-Most komolyan kérdezem. Mindjárt bepánikolok.

-Nyugi, nincs semmi extra. Hozz otthoni ruhákat, egy-két farmert meg valami templomi cuccot is. Szoknyát meg egy inget. És könyörgöm, ne a bakancsodat húzd fel hozzá, mert a nagyanyám szívrohamot kap. -röhögött.

-Megnézem hátha van valami normális ruhám. -nevettem. -És hol fogunk aludni? -kérdeztem, miközben felálltam a bőröndöm mellől és egy nagyobb ruhakupachoz sétáltam.

-Mivel jössz velem, a nagyanyám olyan boldog lett, hogy rögtön külön szobát kaptunk. Lehet hogy öreg, de azért leesett neki a dolog. -jegyezte meg perverzül.

-Ha most itt lennél, én megütnélek.

-Ha ott lennék, nem beszélgetnénk.

-Egy perverz dög vagy. -jelentettem ki.

-Te pedig ezzel a perverz döggel leszel összezárva tíz napig. Remélem a szexi csipkés krampuszjelmezedet veszed fel. Különben szomorú leszek. -mondta drámaian. Szemforgatva hangosítottam ki, majd elkezdtem a ruhák között turkálni. Emlékeim szerint volt egy fekete szoknyám, amit kétlem hogy kidobtam volna. Először egy fekete és fehér kockás ing került a kezembe.

-Egy kockás ing megfelelő templomi viselet? -kérdeztem a kezemben a ruhadarabbal.

-Milyen színű?

-Fekete és fehér. Majd betűröm a szoknyába.

-Szerintem jó lesz. Majd megnézem, van-e ilyen ingem, aztán összeöltözünk. -röhögött.

-Jaj de cuki. A végén még normális pár leszünk. -vihogtam.

-Mi? -akadt meg.

-Mondom tök aranyos...

-Normális pár? Mert nem vagyunk normális pár? -szakított félbe. A hangja nem ideges volt vagy dühös, hanem... nem is tudom. Talán szomorú.

-Hát nem annyira. -válaszoltam vonakodva. -De ezzel nem azt akarom... -kezdtem bele, de kinyomott, így nem tudtam befejezi. A francba. Nem akartam megbántani.