Zsírkréta //Befejezett//

Harminchetedik rész

Amint kiértem, leültem a járda szélére, elővettem a mobilom és remegő kézzel, sírva hívtam magamnak egy taxit.

Hangosan ziháltam és nagyon a zokogás határán voltam. Egész testemben remegtem, ami nem csak a hidegnek volt köszönhető.

Képtelen voltam elhinni. Charlie, az én Charlie-m, aki folyton az hajtogatta, mennyire szeret, aki azt mondta, csak én számítok neki és a volt barátnői már közömbösek számára, éppen bent csókolózik egy lánnyal, aki kurvára nem én vagyok.

Miért? Miért, miért, miért? Folyton ezt ismételgettem magamban, de a válasz csak nem jött. Inkább felálltam, mielőtt felfáznék és elkezdtem járkálni.

Georgie. Az a tökéletes Georgie. Az a tökéletes és tépnivaló Georgie. Hát persze hogy őt csókolta meg. Olyan kicsinek és jelentéktelennek éreztem magam, mint még soha ezelőtt. A könnycseppeim forrón csorogtak a hideg arcomon, de még arra sem volt erőm hogy letöröljem.

Annyira belemerültem a járkálásba, hogy észre sem vettem ahogyan telik az idő. Viszont sajna Charlie kijövetelét észrevettem. Az ingét könyékig feltűrte, az arca kipirult, a haja kócos volt és látszott rajta, hogy nem keveset ivott. Görcsbe rándult a gyomrom. Nekem kellett volna összetúrnom a haját és csókolnom a puha ajkait, nem Georgie-nak.

-Miért vagy itt kint? -vigyorogva jött közelebb és már elkapta volna a derekam, de pár lépéssel arrébb mentem.

-Rohadj meg. -vetettem oda neki, miközben türelmetlenül néztem meg a telefonomon az időt. El akartam húzni innen, de kurva gyorsan.

-Mi a baj? -kérdezte összevont szemöldökkel. Vontatottan beszélt és áradt belőle a piaszag.

-Hogy a francba lehetsz ekkora rohadék? Ezek után még idejössz? -újra elsírtam magam.

-Miről beszélsz? -kérdezte zavartan. Sütött róla, hogy tudja miről beszélek. Próbálta menteni a menthetőt. Szánalmas.

-Láttalak. -haraptam az ajkamba, hátha valamennyire ezzel visszafolytom a sírást. Hol van már a taxi?

-Bee...

-Nem érdekel a magyarázatod. Tartsd meg magadnak. -szipogtam. -Egy utolsó rohadék vagy.

-De...

-Ha képes vagy lecserélni arra ribancra, hát hajrá! De ne kérd hogy ebben támogassalak. -összepréseltem az ajkaimat és vártam a reakcióját. Legalább egy bocsánatkérést akartam kapni.

-Ne beszélj így Georgie-ról. -hát nem ezt vártam. Nagyon nem. Olyan erővel tört rám a zokogás, amit már nem bírtam visszatartani.

-És még őt véded? -ordítottam neki. Charlie mögött megláttam a közeledő taxit. -Tudod mit? Menj a francba Charlie. -jelentettem ki, majd sírva futottam a taxi felé. A sárga autó megállt, én pedig bepattantam és becsaptam az ajtót.

-Hova lesz a fuvar? -kérdezte a sofőr.

-A vonatállomásra. -nyögtem ki, mire felbőgette a motort és elindult. Az ablakból láttam Charlie-t, aki ugyanúgy állt.

-A legközelebbi vonat órák múlva jön csak.

-Inkább odafagyok a sínhez, minthogy egy percig is itt maradjak még.

-Nem szeretnék indiszkrét lenni, de mi történt? -érdeklődött a bajuszos sofőr, miközben hátranyújtott egy doboz zsepit. Halkan elmotyogtam egy köszönömöt és elvettem tőle.