Ocean

2.

Alex Woods

Még mindig nem tudtam felfogni, amit reggel olvastam. Lehet bármit mondani Bethany-re, hogy egy hárpia, hogy idegesítő, hogy nagy a szája, hogy lusta, hogy folyton elkésik és rengeteg mániába szenved, de azt, hogy lotyóskodna, vagy mondjuk ki: ribancoskodna, na azt nem. Ez a hülyeség pedig egész nap ott motoszkált a fejembe.

- Hé, Alex. - hátra fordultam, de nem vártam meg Kevin-t, inkább mentem, hogy minél hamarabb megehessem az ebédemet. Az agyam Bethany-n kattogott még mindig, pedig reggel óta eltelt már pár óra. Leültem a srácokhoz, utána pedig Kev zárta a kört. - Mi van veled? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Engem még mindig az érdekel, hogy mi van az Adams lánnyal. Új áldozat? - kérdezte Jonny, mire megforgattam a szemeimet. Remek, már azt csinálom, mint Bethany.

- Én megmondom, hogy mi van vele. - és eddig tartott a kis társaságunk egyensúlya. Lisa befurakodta magát az asztalhoz, aztán egy csókot nyomott Ben szájára.

- Hallgatunk Drágám. - motyogta Ben miközben a szendvicsét tömte magába.

- Szegény lányt kidobta a csávója fél év után, állítólag úgy, hogy nem feküdtek le...

- Ja persze. - nevetett fel Jonny, mire egy csúnya pillantást kapott Lisa-tól.

- Kussolj barom, én beszélek. - felmutatta a mutatóujját, aztán rákönyökölt az asztalra. - Szóval a lényeg, hogy Alex-nek vannak érzései, hiába macsóskodik itt, és amint meglátta, hogy megtörténik, mivel, hogy ne látná, ha szomszédok, ezért próbálta felvidítani a lányt. - rántotta meg a vállát és a vörös haját összefogta. És nem, ez nem az a vörös volt, ez inkább piros.

- Szép munka Sherlock, még jó, hogy nem igaz. Elkéstünk mindketten és? Egyikünk sem akart itt dekkolni, ezért kávéztunk. De hanyagoljuk már. - morogtam, aztán felpillantottam és megláttam Vivienne-t, ahogy kétségbeesetten nézelődik és végül utolérte őt Bethany is. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, oda akartam menni, de aztán nem tettem. Mit érdekel engem Adams és az élete? Egy szakítás, és akkor mi van?

- Kikészít ez az Adams csaj. - puffogta Kev, aztán rám mutatott a villájával, amiről aztán leesett egy saláta darab. - Faszért agyalsz rajta haver, fáj a fejem a gondolataidtól, mert szinte hallom. Kit érdekel? Egy ilyen balhés csaj..

- Nem való egy balhés sráchoz? - kérdeztem egy félmosollyal, aztán végül én is elkezdtem enni az édesanyám által csomagolt ebédet. - Ja. - nevettem fel, aztán megráztam a fejemet.

***

Az év első edzése felpörgetett, ó anyám még mennyire. Jól esett végre nem csak Kevinnel szórakozni a kertben félpucéran, hanem a rendes felszerelésem rajtam volt és ment a kőkemény támadás. Az amerikai foci az, ami éltet.

- Alexander, te vagy az? - kérdezte apám miután bevágtam az ajtót magam után.

- Ja. - morogtam. Apám egy üzletember, valami olajcégnél, persze sokáig szerette volna, hogy kövessem a pályáját, de feladta mikor 8 éves voltam, amikor elkezdtem a focit. Akkor volt egy mélypontunk, de látja az eredményeimet és büszke rám, tehát minden megoldódott vagy mi. Anyám pedig világ életében az volt. Ő szakács jelenleg egy öt csillagos hotelnél, úgyhogy elég más dolgok érdekelnek minket.

Felbaktattam a szobámba és ledőltem az ágyra, ekkor - kopogás nélkül - apám benyitott és az arcomra dobott egy fehérneműt.

- Legközelebb a ribancaid össze is szedhetnék maguk után a holmijukat. - na igen, az egyetlen dolog, amit utál az az életvitelem és ennek hangot is ad 0/24-ben. Morogtam egyet, aztán az asztalom melletti kukába dobtam a bugyit.

***

Az edzés miatt hamar eljött az este, így hát miután lefürödtem elkezdtem öltözködni, egy szál alsónadrág volt rajtam mikor észrevettem a szomszéd erkélyen olvasgató Bethany-t. Kinyitottam az ablakomat, de még ez sem zökkentette ki őt. Rákönyököltem a párkányra és egy ideig csak néztem, ahogyan elmélyülten olvas valami bugyuta szerelmes történetet.

- Hé, Adams. - szóltam rá, mire összerezzent és kapkodva vette le a szemüvegét, amit ritkán látok rajta. - Beújítottál a harmadik és negyedik szemednél? - kérdeztem nevetve utalva az új szemüvegére.

- Édes tőled, hogy észrevetted. - forgatta meg a szemeit, aztán egyből visszatette. Otthoni szerelésben nyomult, fekete mackónadrágban, egy kinyúlt fehér pólóban és egy rózsaszín szőrös mamuszban. Komolyan, próbáltam figyelmen kívül hagyni, de nem sikerült. - Látom tetszik. Vegyek neked is? Menne a szemedhez. - pattant fel, de arra nem számított, hogy a pólója kicsit felcsúszott, ezért megmutatta egy kicsit az oldalát.

- Bethany Adams, ne szórakozz. Neked tetoválásod van? - kérdeztem egyre nagyobb mosollyal, ám a szemeit - mind a négyet - képtelen volt levenni a vállaimról.

- Hagyjál már Alex. - morogta, aztán elhúzta a függönyt az ajtajából, de én még utána szóltam.

- Jössz ma? - kérdeztem és felegyenesedtem. Egy pillanatra láttam, hogy belé fagy a szó, ezt pedig két gyors pislogással akarta helyrehozni. - Elviszlek, oké? - kérdeztem tőle, de csak nemlegesen megrázta a fejét.

- Ne erőlködj, nem fogok menni. - nevetett fel, aztán belépett a szobájába és becsukta az ajtót. Ügyes húzás Bethany, nagyon ügyes. Megráztam a fejemet és végül felvettem a fekete szakadt farmeremet, egy fehér pólót és rá a kék farmerkabátomat, ami a nyakánál bundás volt. Igen, valószínű ezt inkább a kocsiban fogom hagyni éjszakára. Befújtam magamat, aztán az irataimat a zsebembe vágtam egy kis pénzzel, a másikba pedig a telefonomat csúsztattam. Még volt egy-két órám indulásig, ezt pedig anyuci kicsi fiaként töltöttem el. Végig ültem, hogy anya főz, aztán pedig a felét meg is ettem, ami mindig megmosolyogtatta őt.

- Alex, Kicsim, ugye most nem fogsz hazahozni lányokat? - kérdezte szomorúan. - Nem tetszik ez. - rázta meg a fejét.

- Nem ígérhetek semmit Anya. - rántottam meg a vállamat.

- Drágám, mindenkinek vannak érzései, neked ez tényleg jó? - kérdezte csalódottan. - Én meg csak azt látom, hogy majdnem minden nap jönnek-mennek a lányok. És a tanulással mi lesz? Nem biztos, hogy elég lesz a focis ösztöndíj. Gondolkodhatnál is egy kicsit.

- Oké Anya, ígérem, hogy gondolkozni fogok. Most megyek. - kaptam fel a kocsim kulcsát a pultról, mire anya köhintett egyet.

- Remélem, hogy akkor nem fogsz inni. - vágott egy fintort és a kezemre bökött.

- Ja, nem fogok. - sokat.