Ocean

14.

Alex Woods

Rohadt fáradt voltam és még el is késtem, mivel Bethany-t vártam, hogy elvigyem, de nem jött, most pedig eggyel több karóm lesz történelemből. Hát ki emlékszik az ókori Rómára? Már akkor sem tudtam, mikor tanultuk. A szekrényembe ütöttem a fejemet, hisz szörnyen fájt, de csak az, tegnap Beth elragadtatta magát és sebesre kaparta a hátamat. Akkor rohadtul beindultam tőle, de most csak szenvedek, mivel fáj. Persze megérte.

- Szevasz! – vert a hátamra kedvesen Ben, mire felszisszentem. – Mi van? – kérdezte nevetve, de csak morogtam. – Mi? Nem hallom. – rázta meg a fejét, persze nem is mondtam semmit. Együtt mentünk az ebédlőbe és leültünk a többiekhez. – Szóval? Na jó, akkor megnézem Woods. – és már be is kukkantott a pólóm alá.

- Hülye vagy? – kérdeztem tőle a homlokomat ráncolva, de csak nevetett.

- Mi az? – kérdezte kíváncsiskodva Vivienne.

- Alex teljesítményének bizonyítéka a hátán van. A kis barátnőd élvezte a tegnapot. – nevetett Ben tovább. Ekkor ült le Cody közénk, remélem bekussolnak a többiek, azért mégsem Beth öccse előtt kéne megtárgyalni, hogy miket tettem a lánnyal.

- Beth a halálos ágyán fekszik, mondom sorban: Vivienne, azt kéri tőled, hogy vegyél neki valami jó könyvet, ha nem akarsz a temetésére menni. Lisa, azt kérdezi, hogy tudsz-e valami baciölő alkoholos piát miután nem használ semmi. Ja, amúgy nem szed különösebb gyógyszert mert fosik az orvosától.

- Miért nem váltja le? – kérdezte Kevin felhúzott szemöldökkel.

- Drágám, Bethany az összes orvostól fél és amíg tényleg nem halálos nem is fog elmenni. – felnevettem kicsit, hisz ez elég Bethany-s dolog.

- Betegre dugtad szerencsétlent. – rázta a fejét Ben, mire megforgattam a szemeimet, Jonny pedig nevetve lepacsizott vele. Idióták.

- Szeretkezésnek hívják, nem dugásnak. – mormogtam az orrom alatt, persze Kev és Vivienne ezt meghallotta, így levakarhatatlan mosoly terült szét az arcukon. – Szerinted ma él eléggé ahhoz, hogy benézzek hozzá? – kérdeztem Cody-tól.

- Nem, azt kérte, hogy meg se próbáld. Szörnyen néz ki, de tényleg, higgy nekem, reggel majdnem azt hittem, hogy egy horrorfilmből lépett ki és éjszaka is csak a köhögését hallgattam meg az orrfújását. Lehet elmegyek csövezni valamelyikőtökhöz. – nevetett Cody. Megráztam a fejemet, aztán befejeztem az ebédemet és mentem az utolsó órámra.

***

Egy nutellával a kezemben mentem fel a lépcsőn és nyitottam be Beth szobájába. Szegény tényleg szenvedett, de az anyukája azért figyelt rá, hogy ne kezdjen el rohadni szegény lány.

- Anya, nem akarok fényt, nem fogod felhúzni a redőnyt. – motyogta a takaró alól.

- Csak nem tőlem félsz? – kérdeztem tőle, aztán becsuktam az ajtót. – Tényleg elég beteg vagy.

- Alex, húzz haza, mondtam, hogy ne gyere ide. – sóhajtott fel.

- De szükséged van rám. – ültem le mellé.

- Nem akarok szexelni. – dünnyögte, aztán felült az ágyában. – Mit hoztál? – kérdezte bedagadt szemekkel. Felé nyújtottam az édességet, amit csillogó szemekkel fogadott el. Nem mondtam semmit, csak levettem a felesleges ruháimat és befeküdtem mellé. – Mit csinálsz? El fogod kapni.

- Nem fogom Beth, na gyere. – tártam ki a karomat, ő pedig már hozzám is bújt. Betegen elég bújós azt hiszem. Elmosolyodtam, ugyanis a lábát az én kettő lábam közé helyezte és bár nem volt melegem, ő jég hideg volt hozzám képest. – Lázas vagy? – kérdeztem tőle.

- Igen. – szipogta. – Meg akarok gyógyulni, nagyon rosszul vagyok Alex. – komolyan most sír? Közelebb húztam magamhoz. – Nem tudok aludni sem, pedig már nyugtatót is vettem be.

- Altatót kéne, nem nyugtatót. – nevettem fel.

- Ne rontsd el Alex. Most így jó, hogy itt vagy. – a keze a mellkasomon pihent, én pedig próbáltam az egész testét végig simogatni. Nem tudom miért, de jól esett, hogy törődhetek vele, hogy ragaszkodik hozzám és az, hogy a karjaimban van.

- Megpróbálom, oké? – nevettem fel. Ő is elmosolyodott és egy csúnya köhögés után felsóhajtva kezdte a körmeivel simogatni a mellkasomat. Bár jól esik ez a tevékenysége tudok uralkodni magamon, amiért pedig rohadt büszke vagyok. Hogy miért? Azt én sem tudom.

- Szeretlek Alex. – motyogta, de úgy tettem mintha nem is hallottam volna. Behunytam én is a szemeimet és hagytam, hogy elnyomjon az álom, de ez nem tartott sokáig, ugyanis Beth tényleg szörnyen volt. Egy nagyot sóhajtottam és megsimítottam az arcát.

- Nem szerethetsz engem. – motyogtam neki. – Te jobbat érdemelsz Bethany, jobbat, mint én valaha is leszek.

***

Másnap elvittem Bethany-t orvoshoz, amit nagyon jól tettem, hisz a legyengült szervezete rosszul is reagálhatott volna arra a magas lázra, ám másnap nekem jelenésem volt az iskolában, amit rohadtul nem akartam. A beteg lány mellett ébredtem és megpróbáltam minél hamarabb kinyomni azt a tetves telefont.

- Kussolj már Jonny, mi a fasz van? – suttogtam bele, de még így is kivehető volt, hogy ideges vagyok.

- Mi van, jössz ma? – kérdezte visítva. – Vagy te vagy Beth ápolónője?

- Hagyj a picsába. – morogtam, aztán kikapcsoltam a telefont és újra átkaroltam a lányt. Szeretnék egész nap így feküdni itt és semmit sem csinálni. Már majdnem visszaaludtam mikor Bethany fogta magát és arcon csapott. – Mi a picsa?

- Készülődj Alex. – suttogta csukott szemekkel. – Jól leszek.

- De szükséged van rám. – a karomra nehezedtem és egy puszit nyomtam az arcára, majd visszafeküdve a nyakára is.

- Igen, szükségem van rád, de... - azonnal fölé tornyosultam és megcsókoltam. – Nem így, te idióta. – nevetett fel a csókomba, ezért morcosan távolodtam el tőle. – Persze nem utasítanálak vissza, ha nem szeretnék aludni.

- Ellenállhatatlan vagyok, tudom. – húztam mosolyra az ajkaimat, aztán bebújtam a takaró alá, illetve a pólója alá, hogy rengeteg puszit adhassak a hasára. – De te sem panaszkodhatsz. Nem lehetne, hogy én is itthon maradok? – azonnal kaptam a nemleges választ. – Gondolj bele, itt lennék egész nap, hoznám az ágyba a kaját neked, elmennék neked fagyiért, hozzábújhatnál egy félistenhez, aki a kis vágyaidat is kielégítené, ha arra kéred. Na? – újra a szemeit vizslattam és megnyaltam az alsó ajkamat. Ha ettől sem adja be a derekát miután konkrétan csicskássá ajánlottam mára magamat, akkor azt hiszem Bethany-t menthetetlen esetként kell elkönyvelnünk.

- De csak a kaja miatt. – sóhajtott fel, nekem pedig levakarhatatlan mosoly terült szét az arcomra.

- Nem, te az ajaknyalogatásomtól adtad be a derekadat Szivi. – a hátamra feküdtem és élveztem, hogy rögtön hozzámbújik. A lábát az enyéim közé tette, a feje a karomon volt, illetve a kis tenyere a mellkasomon pihent. Egyből átkaroltam és behunytam a szemeimet. – De még aludjunk akkor.