Ocean

8.

Alex Woods

Megölt ez az egy hónap, amit úgy töltöttem, hogy nem beszéltünk Beth-tel. Ma a srácoknál voltam és amin én is meglepődtem, hogy eléggé megnyíltam Lisa-nak, aztán végül Kev parancsolta, hogy azonnal jöjjek ide. Nem voltam önmagam azóta és nem tudom, hogy azért mert érzek iránta valamit, vagy csak akarom őt. Nagyon akarom őt.

Az izmaim megfeszültek minden egyes érintésnél, már vagy körülbelül fél órája húztuk egymás agyát, mikor feladtam és hagytam őt nyerni, cserébe viszont tényleg megtörtént közöttünk az, amiről csak fantáziáltam eddig. Legbelül könyörtelen akartam lenni vele, de képtelen voltam rá és igen, párszor észnél kellett lennem, hogy most nem valami holmi ribanc fekszik alattam, hanem Bethany. Bethany, akit én rontottam meg, ha lehet így mondani, bár szerintem elég szkeptikus állítás.

Bevallom, bealudtam amíg Beth elment fürdeni, a hátamat simogatta és arra ébredtem fel, és hiába maradtam volna úgy még egy kicsit, feltápászkodtam és birtokba vettem az Adams fürdőszobát.

Beth megszánt egy alsónadrággal, amit az öccse szobájából kotort ki, aztán mikor végeztem már csak azt láttam, hogy kint ül az erkélyen és olvasgat, ezért beültem mellé a hatalmas babzsákba, ő pedig egyből mocorogni kezdett, hogy kényelembe helyezze magát. A kezemet a feje alá tettem, hogy átkarolhassam, míg a lábait az én két lábam közé túrta be és úgy folytatta az olvasgatást.

***

Reggel ébredtem fel, takaró volt rajtunk, de még mindig az erkélyen voltunk. Beth a karjaimban pihent szinte a nyakáig húzva a takarót.

- Beth, el fogtok késni. - nyitott be Cody, majd mikor észre vette, hogy fent vagyok csak legyintett. - Már úgyis elkéstetek. - kuncogott fel.

- És te miért nem vagy iskolában? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Mert csak másodikra megyek be. - rántotta meg a vállát. Megforgattam a szemeimet. - Amúgy szívesen a takaróért. - nevetett, aztán kiment a szobából. Sóhajtottam egyet, majd még mielőtt felébresztettem volna az Adams lányt egy kicsit néztem őt. Nem néz ki úgy, mint akivel bármi érdekes, esetleg megrázó dolog történt volna. Nyugodtan pihent, utáltam magam azért mert ezt fogom tenni, de elkezdtem simogatni az arcát, amit aztán a mellkasomba fúrt, hogy hagyjam abba.

- Adams, kellj fel, mert így másodikra sem érünk be. - ráztam meg a fejemet, na nem mintha látná.

- Még öt percet. - motyogta, így hát úgy döntöttem, hogy én felöltözök. - Most hová mész? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Haza, új ruhát felvenni. Ha akarsz egy fuvart, akkor tíz perc múlva legyél kész. - mondtam majd egy kacsintás után ott is hagytam.

- Alex! Tíz perc nem elég! - kiabált utánam és csodáltam, hogy felkelt ezért. Elnevettem magamat, aztán miközben mentem le a lépcsőn felvettem a pólómat. Még időben, hisz beleütköztem Beth anyukájába.

- Mrs. Adams. - torpantam meg.

- Alex, te itt aludtál? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, de aztán csak a kezembe nyomott egy banánt. Igen, erről már hallottam, hogy Beth anyukája előszeretettel töm mindenkit gyümölccsel.

- Köszönöm. - emeltem meg a banánt. - És igen, volt jó pár dolog, amiről, nos beszélgetnünk kellett Bethany-vel. De sietnem kell, mert már így is késésben vagyunk. - húztam el a számat.

- Egek, már megint elaludt? és most magával rántott téged is? Ez a lány... - rázta meg a fejét. - Együtt mentek? - kérdezte érdeklődve. Meddig fog még feltartani? Oké, Bethany anyukája nagyon nagyon kedves, az volt mindig és szeret beszélgetni, nem hiába készült pszichológusnak, és azt hiszem a mai napig az. - Mindenesetre, itt egy alma neki. - adta a kezembe az almát, aztán már el is suhant mellettem. - Ja, és Alex, tudod, hogy már elváltam, nem vagyok Mrs. Adams. Hívj csak nyugodtan Clare-nek. - mutatott rám a mutatóujjával, én pedig csak bólintottam egyet és kisebb sokk után hazamentem átöltözni.

Bethany-nek kellett a fél óra, de megvártam őt majd a kezébe nyomtam az almát, amire megforgatta a szemeit, de aztán beleharapott. Csendben telt az utunk, csak akkor szólaltam meg mikor leparkoltam.

- Jól vagy Beth? - kérdeztem érdeklődve. Ilyet sosem kérdeztem még egy lánytól sem azután, hogy az ágyamban kötött ki. Nos, igazából most én kötöttem ki Beth ágyában.

- Persze. - leesett, hogy nem értette teljesen a kérdésemet.

- Mármint fizikailag... a tested... ugye nem voltam durva? - zavarba jöttem a saját kérdésemről. Komolyan ki kellene már szállnom ebből a rohadt autóból.

- Alex. - megfogta a karomat, így rá pillantottam. - Jól vagyok. - elmosolyodott, ezért kicsit meg is nyugodtam. Kipattant az autómból és már ment is, egyenesen Vivienne-hez. Hihetetlen egy lány az biztos, pedig én komolyan azt hittem, hogy neki ez jelenteni fog valamit, hogy nem bírja majd érzelmileg és még fel is készültem erre az eshetőségre. Hogy lekötöttem volna magam mellette? Még az is lehet. Én is kiszálltam az autóból és hamar meg is talált Kev.

- Azt csiripelik a madarak...

- Komolyan? Máris? - kérdeztem megforgatva a szemeimet.

- Haver, ne legyél Adams. És amúgy meg csak azt, hogy te hoztad iskolába a lányt az egy hónapos némaság után. Vagy történt valami más is? - kérdezte egy kaján mosollyal. Megráztam a fejemet és próbáltam ott hagyni haveromat. - Ne már Alex, csak érdeklődöm, hisz kezdtem megkedvelni a csajt. Még a végén kiderült, hogy van vér a pucájában.

- Igen, van. - nevettem el magamat végül.

- Haver, nem muszáj erről beszélnünk, de nyugodtan lehetsz vele, ugye tudod? - értékeltem Kev szavait és tényleg jól esett, hogy mellettem áll még ebben az ügyben is, ám ez nem ilyen egyszerű.

- Minden rendben lesz haver, kösz. - veregettem meg a vállát, aztán most már tényleg ott hagytam őt a folyosón.

Már láttam, hogy Lisa közeledik, de próbáltam figyelmen kívül hagyni, ennek ellenére is mellém csapódott, ám nem hozta szóba az „Adams-ügyet", amiért hálás voltam neki. Néha sok a csaj, és sosem beszéltem volna vele, ha nem jön össze Ben-nel, de igazából egy igaz barátom, legalábbis ezt bizonyította már egy párszor.