Ocean

11.

Bethany Adams

- Jesszus B, te tényleg bejöttél utolsó két órára? – húzta fel a szemöldökét Vivienne, miközben próbáltam normalizálni a légzésemet a lépcsőzés után.

- Azt mondtad kihagyhatatlan. Ha hazudtál megütlek. – húztam fel a szemöldökömet, majd egy pillanatra Alex-re, néztem, aki csak kacsintott egyet, ezért megforgattam a szemeimet.

- Mivel ma beszéljük meg az utolsó osztálykirándulásunkat. – teljesen el volt olvadva tőle. – Ugyan B, ez olyan szomorú.

- Egyeztetnünk kéne, hogy pontosan mit is jelent az, ha valami fontos. – sóhajtottam fel és az asztalra borultam. Az osztályfőnök, amint belépett el is kezdte a mondanivalóját, ugyanis állítólag olyan sok dolgunk van, persze az osztály nagyrészét ez cseppet sem érdekelte.

- Bethany, maga mit gondol? – felkeltem a padról és kérdőn néztem rá. – Otthon kellene aludni, és nem az iskolában.

- Igen, persze. Tudom. – bólogattam és szerencsére ezzel békén is hagyott.

***

Szóval, sikerült lerendezni ezt a kirándulást, ami cseppet sem izgatott, ellenben legjobb barátnőmet, aki kitörő örömmel fogadta a tényeket.

- El kell mennünk vásárolni B. – sóhajtozott, közben pedig pakolgatott a szekrényében, én meg csak kiborítottam a táskámból a könyvemet. Hirtelen egy kéz támaszkodott meg mellettem, oda fordultam felhúzott szemöldökkel, a kis tetoválás pedig elárulta őt. Mosolyogva fordultam meg, direkt úgy, hogy közelebb kerüljek hozzá, ám a szép zöld szemek helyett, két tengerkék szem fogadott.

- Kev? – kérdeztem összehúzott szemöldökkel és kicsit hátráltam.

- Csak nem másra számítottál? – kérdezte nevetve. Ekkor jutott eszembe, hogy a tetoválásra alapozni hülyeség volt, hisz ugyan az van Kevin-nek és Ben-nek is. – Ma jöttök a meccsre? – kérdezte, aztán Vivienne felé bólintott.

- Persze. – válaszolt helyettem, a nevemben is barátnőm.

- És holnap? Megint lesz gyorsulás. – rántotta meg kicsit mindkét vállát.

- Alex nem említette.

- És én elvihetlek? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire elhúztam a számat. Alex biztosan kiakadna rajta, vagy legalább egy kicsit húzhatnám az agyát ezzel. Épp ekkor jött egy üzenetem, amit rögtön meg is nyitottam.

„Szükségem van rád a szertárban. A"

- Hétre gyere értem. – mondtam Kevin-nek mosolyogva, becsaptam a szekrényem ajtaját és egy gyors búcsúzással otthagytam a srácot legjobb barátnőmmel. A szívem hevesen vert, ám nem azért mert gyors tempóval haladtam a szertár felé, tudtam mi fog történni és minél jobban belegondoltam, annál inkább gyorsabban lépkedtem.

- Lassú voltál. – motyogta csalódottan egy szál boxerben.

- Alex, nem edzened kéne a délutáni meccsre? Ó, te ideges vagy. – elmosolyodtam és úgy mentem közelebb hozzá. A kezeimet a kidolgozott mellkasára tettem, ő pedig egyre szaporábban vette a levegőt. Összehúztam a szemöldökeimet, hisz nem értettem, hogy miért akarja ezt az egészet velem. Pont velem, aki nem egy tízből tízes lány. Inkább maximum hatos.

- Csak ki akarom engedni a feszültséget Adams. – mondta jó kedvvel. – Valami baj van? – kérdezte miközben a kezével megemelte a fejemet.

- Persze. – húztam mosolyra a számat és hagytam, hogy egy apró csókkal elhitesse velem, hogy több vagyok, mint gondolnám. Kellően meg tudta növelni az önbizalmamat ahhoz, hogy élvezzem a kis paktunkat.

***

Délután eszem ágában sem volt eljönni erre a meccsre, de V-nek sikerült kirángatnia otthonról. Magamhoz képest elég csöndes voltam, kezdtem összezavarodni látva, hogy Alex milyen jól flörtölget Amy-vel, a szurkolólányok szurkolólányával. Megforgattam a szemeimet, aztán úgy néztem rá legjobb barátnőmre, aki időközben már Lisa társaságát találta meg.

- Mondd, hogy nem vagy féltékeny és nem szerettél bele Alex-be. – felnéztem az öcsémre, aki a sisakját szorította magához. Ma lesz a debütálása, úgyhogy ezért sem maradhattam otthon. Fogjuk rá.

- Dehogy. – rántottam meg a vállamat. – Nem érdekel kivel beszélget vagy csókolózik, vagy bármit is csinál. – persze, hogy nem hitte el nekem, miért tette volna, nem igazán tudok hazudni. – Idén ki a csapatkapitány? – kérdeztem tőle ezzel terelve a témát.

- Jonny még mindig. De jó is így, összetartja a csapatot, na meg a csini szurkolólányokat. – nevetett fel, aztán ideje volt mennie, így én is leültem barátnőim mellé és csak vártam, hogy végre hazamehessek. Túl sok volt az emberekből mostanában, erre pedig rátett egy lapáttal a nemrég közzétett kis bejegyzés a kedvenc oldalunkon.

- „Alex Woods ott folytatja, ahol abbahagyta. Regina Thompson és Amy Stone is meg lett ma környékezve. Vigyázz kicsi Bethany, mert hamar kitúrhatnak a helyedről, a szomszéd srác pedig mint tudjuk, nem ragad meg egy lánynál. De büszke lehetsz magadra, mint rekordtartó." – olvasta fel Lisa, a végét felhúzott szemöldökkel. Persze az emberek csak engem néztek ítélkezve.

- Nézzétek inkább a meccset barmok. – horkant fel Vivienne, aztán rám tekintett. – Ne is foglalkozz vele, egyszer mindenki célpont lesz egy kis ideig. Emlékszel? Kilencedikben fél évig én voltam a legjobb téma, amiért egy végzőssel elkezdtem beszélgetni. – nevetett fel.

- Engem tavaly találtak be miután összejöttem Ben-nel. Mintha minden lépésemet figyelték volna, hogy mikor tudják megírni, hogy Lisa csak ágymelegítőnek volt jó blablabla. Nemsokára leszállnak rólad. – simította meg a karomat, ami jól esett és tudtam, hogy ennek vége lesz és annyira nem is izgatott soha, hogy mit gondolnak rólam az emberek, de jó lenne elkerülni most a feltűnő jeleneteket.

A meccs után a pályához mentünk, amit nem én akartam, inkább Lisa, hogy nyalakodhassanak Ben-nel. Felhúzott szemöldökkel néztem Kevin-re, aki mosolyogva indult felém, ám Alex úgy érezte, szükséges engem rángatni. Arrébb mentünk a többiektől meg a tömegtől is és csak farkasszemet nézett velem.

- Mi van? – kérdeztem puffogva. – Mondasz is valamit, vagy csak kedved támadt rángatni? – de csak megforgatta a szemeit, így megráztam a fejemet és ott hagytam.