Ocean

3.

Bethany Adams

Idióta Alex, komolyan a falra tudnék mászni tőle. Volt három nyugodt évem, mikor megszakított velem minden kapcsolatot, erre ezen a napon kétszer is megtalált a hülyeségeivel.

Egy nagy sóhajjal léptem be a konyhába, ahol az öcsém falta fel éppen a maradékot. Másfél év van közöttünk, ezért sajnos még jobban idegesít mindig.

- Te nem jössz Kevinékhez? - kérdezte teli szájjal.

- Nem. Minek? - puffogtam, aztán öntöttem magamnak egy pohár vizet.

- Vivienne jön. - mondta, de nem nagyon lepett meg, ez simán tipikus a szőkeségre. Alig telt el tíz perc, az ajtó nyitódott és az energiabomba barátnőm besétált a házba. Mintha mindig is itt élt volna.

- Te miért nem vagy kész? - kérdezte felhúzott szemöldökkel. - Most komolyan a mai nap miatt? Tényleg Beth? Ilyen könnyen feladod? - próbált provokálni, de nem sikerült neki. Annyira hidegen hagy, hogy most megjelenek-e azon a béna bulin vagy nem.

Végül mindketten elmentek bulizni, nélkülem, így hát most jöhetett az „énidő", ami abból állt, hogy egy jó meleg fürdő közben szépen folytatom az olvasást. Csak arra nem számítottam, hogy bealszok közben. Már remegtem a hideg vízben, ezért gyorsan ki is pattantam és apró könnyeket hullajtottam az elázott könyvem miatt. Ezt egyik sem érdemli meg. Szörnyű ember vagyok, egy könyvgyilkos.

***

A telefonom csörgésére riadtam fel, lehúztam a töltőről és megvakítottam magamat. Mire fel is ébredtem és újra láttam már nem szólt a telefon, viszont volt még két üzenetem. Hajnali négy óra van.

V: Eljössz értünk?

Egy nagyot sóhajtottam, aztán visszaírtam neki, hogy igen, ám lehetetlenségnek tartottam, hogy én kikeljek az ágyamból. Leváltottam a rövidnadrágomat egy cicanadrágra, illetve felkaptam egy kötött pulcsit, majd a zoknimra a cipőmet is. Kontyba fogtam a hajamat, a szemüvegemet feltettem, aztán a telefonommal, az irataimmal és a kocsikulccsal indultam el.

Leparkoltam Kevin háza előtt és megcsörgettem Vivienne-t, aki természetesen már nem vette fel. Eszem ágában sincs bemenni abba az átkozott házba. Még tíz percig hívogattam barátnőmet és az öcsémet is és közben veszekedtem magammal. Nem elég, hogy nem hagynak aludni, amit gyűlölök, de még ugráltatnak is és most be kell mennem értük. Épp pár tizenegyedikes ment vissza a házba a cigiszünetük után, így besurrantam velük. Gyorsan körülnéztem, de a két idiótát sehol sem találtam, ellenben a drága szomszédommal. A haja szanaszét állt, a nadrágját most gombolta be, aztán felpillantott. Mögötte Jessica Anderson lépkedett kipirulva. Szánalmas. Felém közeledett, ami már régen rosszat jelentett, így próbáltam elsurranni előle. Sikertelenül.

- Azt hittem, hogy jobban kicsíped majd magadat. Tudod, a vad Bethany. Őt nagyon csípem. - duruzsolta a fülembe, amitől kirázott a hideg, ám az alkohol és cigaretta keveréke megcsapta az orromat, ezért ellöktem magamtól.

- Seggfej, hol van Vivienne és az öcsém? - kérdeztem tőle.

- Én tudjam? - kérdezte nevetve. - Inkább töltsük el az időt hasznos dologgal. - az egyik keze a derekamra tapadt, a másikkal a falnak támaszkodott, aztán pedig a csípőjével nekitolt a szoba szélének. - A szemüveg szexivé tesz. - motyogta. Ekkor telt be a pohár és egy jó nagy pofont adtam az arcára. Fájhatott neki, mivel a tekintete sokkal gyengébb lett és már nem próbált megfektetni. Holnapra már úgysem fog emlékezni rá. - Hazaviszel engem is? - kérdezte kábán én pedig bólintottam. Nem fogom itt hagyni részegen. Barátnőmet és testvéremet, pedig a legegyértelműbb helyen találtam meg, a konyhában. Nem is értem miért nem ide jöttem először.

- Jó az utánfutód. - nevetett fel Vivienne és átkarolta a nyakamat. - Azt hittem letojsz minket és alszol tovább. - csípte meg az arcomat.

- Bárcsak azt tettem volna. - ráztam meg a fejemet, aztán elindítottam ezt a három részeget az autóm felé.

Mikor beültünk meglepett, hogy Alex akart az anyósülésre ülni, de semmi kedvem nem volt veszekedni, csak aludni akartam már. Öt óra.

- Tudom, hogy utálod mikor felkeltenek, reggel ágyba viszem a kávédat, oké? - hajolt előre az öcsém, én pedig csak mosolyogva bólintottam egyet.

- El is várom. - néztem a szemeibe a visszapillantón keresztül. Alex-re néztem, aki csak a fejét az ablaknak döntve bámult kifelé. Ez a pofon nagyon lehozta őt.

Végül egy utcába mentünk, ugyanis barátnőm nálunk alszik, így nem kell plusz köröket futnom. Mindannyian kiszálltunk, aztán Alex-re néztem. Ó, mennyit kiabáltam most magammal, hogy ne tegyem, de túl jó a szívem mostanában.

- Elviszem az ajtóig. - bólintottam a szomszéd házra, így a két tökkel ütött be is ment a mi házunkba. Csendesen mentünk az ajtóig, ahol ő habozott én pedig csak vártam, hogy kinyissa azt rohadt gyorsan és mehessek aludni.

- Köszi. - motyogta és megtörölte a szemeit.

- Halkan menj, ha nem akarsz meghalni. - ráztam meg a fejemet, ezzel kicsit elcsúszott a szemüvegem, amit ő igazított meg. Elakadt a lélegzetem. A részeg Alex törődő, halk és vonzóbb a maradandó seggfejsége mellett. Egyre közeledett felém és nem tudtam, hogy akarom-e ezt a csókot. Végül megállítottam őt, a mellkasára tettem mind a két kezemet. Nem akarok megint fájdalmat, Alex mellett pedig csak azt kapnék. Megráztam a fejemet, aztán elszaladtam. Nem akartam tovább a közelében lenni, mert annyira más minden vele.

***

Reggel ismét nem magamtól keltem, és már a sírás kerülgetett. Letrappoltam a konyhába, mivel onnan szűrődött ez a nagyszerű zaj, és észre sem vették, hogy ott állok. Én meg Őt nem vettem észre.

- Mi a francot csináltok a konyhámban? - igen, a házban a konyha az enyém volt, a kert anyáé, a többin meg osztoztak a fiúk. - Komolyan rohadtul elegem van belőletek! Szombat van és én ma már másodjára nem magamtól kelek fel! - morogtam, aztán megtámaszkodtam a pultnak. Ekkor vettem észre Alex-et igazából, ezért megugrottam egy kicsit, a kezemet pedig a szívemhez emeltem. - És te? Nincs más ház, ahol tengethetnéd a reggeledet? - kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.

- Jesszus, mondtam, hogy felébresztitek. - nevetett Alex.

- Én csak jó barátnő akartam lenni, és csinálni neki reggelit az éjjeli fuvar miatt. - Vivienne egy egész színdarabot adhatna elő egyedül.

- De én meg nem akarom a büdös reggelidet enni, hanem a nővéremét. Mint minden nap! - morogta Cody. Megráztam a fejemet, én feladtam velük és inkább visszamentem a szobámba, becsaptam az ajtót és a takaróm alá bújtam. Egyből csend is lett a házban, így végre aludhattam is egy kicsit.