Ocean

9.

Bethany Adams

Ebédszünetben végre le tudtunk ülni úgy Vivienne-nel, hogy senki nem lökdösött minket arrébb. Míg ő valamilyen főtt ételt hozott én csak azt, ami maradt a szomszédtól kapott brownie-ból.

- Mesélj, mi van veletek? - kérdezte érdeklődve, de nem nézett rám.

- Komolyan erről akarsz beszélni V? - kérdeztem aggódva barátnőm szociális életéért. Mesélhetne ő is valamit.

- Igen, mert veled legalább történik valami, ha már velem nem és nem is vittél el arra a gyorsulásira. - rántotta meg a vállát mosolyogva, aztán kicsit felpillantott. Ekkor lépett be Cody és valami fiatal csaj. Biztos nem az osztálytársa, hisz őt ismerném. - Még neki is több közösségi élete van. A kis Cody.

- Jesszus V, úgy beszélsz az öcsémről, mintha tíz éves lenne. Ha tudnád, hogy miket csinál. - nevettem fel. Hirtelen bugyuta képet vágott, ami átment szomorúságba, amit nem értettem. - Most mi az? Csak nem odáig vagy érte? - böktem meg a karját, ekkor ült le mellém Lisa. Érdeklődve néztem felé. - Szia. - köszöntem neki mivel ő nem szólalt meg eleinte.

- Figyu Beth, tudom, hogy hétfő van, de ma van Ben születésnapja és szeretném, ha eljönnél. - az ujjait piszkálta közben, amit elsőre meg nem mondanék, hisz ő olyan magabiztosnak néz ki mindig.

- Számíthatsz rám. - húztam egy mosolyra a számat.

- Remek, köszi. Te is jöhetsz Vivienne, ha van kedved. - mondta, aztán intett egyet és elment. Barátnőm persze teljesen felpörgött, így nem ért meglepetésként, hogy miután hazamentünk rá egy órára már nálam volt. Egy sötétkék farmer volt rajta egy elég merész felsővel és egy bőrkabáttal. Nem akartam elhinni, de inkább rá hagytam.

- Viv, hallom te is jössz. - jött le egy szál nadrágban Cody. Felhúzott szemöldökkel vártam, hogy mi lesz ebből, de sajnos már sosem tudom meg - hacsak el nem mondják nekem -, mivel édesanyám egy kis mosollyal várt engem a nappaliban. V és Cody felmentek az emeletre, én pedig leültem a kanapéra.

- Elmehettek, de éjfélre itthon kell lennetek, holnap suli és ez a végzős éved, nem szeretném, ha elrontanád. - rázta meg a fejét anya. Az amúgy viccelődős és laza anyukám most nagyon komoly volt. - És ez vonatkozik Alex Woods-ra is. - húzta fel a szemöldökét.

- Alex, csak egy barát. - ráztam meg a fejemet kicsit, amit láthatólag nem hitt el. Még jó, hogy nem hitte el, hisz pszichológus, átlát rajtam. - Semmi komoly nincs köztünk anya. - forgattam meg a szemeimet, aztán jobban elhelyezkedtem a kanapén, hisz kínos volt.

- Szeretném, ha őszinte lennél velem Drágám. - fogta meg a kezemet. Nagyon idegesített, hogy mindenről tudni akart.

- Nem fogok neked beszámolni a személyes dolgaimról. - pattantam fel a kanapéról, ami meglepte őt.

- Nem azt kértem Bethany, hanem azt az időt, amit magadra fordíthatnál ne egy illegális versenyen töltenéd el, ahol te voltál a tét! - felemelte a hangját, ez már rég rosszat jelentett és mielőtt kérdezhettem volna, ő már mondta is tovább. - Nem elég nagy ahhoz ez a város, hogy egy ilyet elhallgass előlem. Hallgass már az eszedre Bethany! - motyogta a végét, aztán ott is hagyott. Remek, most meg is bántottam azzal, hogy szinte egy szót se mondtam. Ideges voltam, nagyon ideges, ezért írtam egy üzenetet Alex-nek, aki egyből válaszolt, így szinte átrohantam a szomszédba. Ha valaki megtilt valakinek valamit, azt nyilván jobban akarja majd. Alex egyből beengedett, én pedig egyből letámadtam. Megcsókoltam és nem tudtam, hogy ez helyes-e, hogy ő is ezt akarja, ám nem tolt el. Anya annyira felidegesített, hogy kifolyt egy könnycsepp a szememből, de nem engedtem többet. Feldúlt voltam és ezt ő is érezte, ezért eltolt magától. Elnyílt ajkakkal nézett rám miközben én szaporán vettem a levegőt.

- Biztos? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Alex, ha nem így akarnám, akkor nem tettem volna meg. - forgattam meg a szemeimet.

- Esküszöm, ha még egyszer megforgatod a szemeidet...

- Akkor? - kérdeztem pimaszul.

- Kihúzod a gyufát Beth, és nem akarom elveszíteni a fejemet. Nem nálad. Most még nem. - megleptek Alex szavai, hisz ez is azt bizonyítja, hogy vannak érzései, így már kicsit nyugodtabban folytattam az előbbi tevékenységemet.

***

Este Cody-val mentünk Ben-hez legjobb barátnőmmel és egy kicsit késtünk is, de ezen már nem tudunk változtatni. Szerencsére az az idióta banda nem volt itt, akik múltkor kihoztak a sodromból, így mosolyogva léptem be. Az az idegesség, amit édesanyám okozott már eltűnt, köszönhetően Alex-nek, aki csak egy mosollyal bólintott látva engem. Odaadtam Ben-nek az ajándékát, amit hármunktól kapott, hisz ez egy nagyon drága, százéves whiskey volt, mivel azt az alkoholos italt imádja.

- Köszi srácok, nem kellett volna. - mondta és átölelt minket, egyedül az öcsémmel pacsizott le.

- Végre lányok. - tapsikolt Lisa és máris a kezünkbe adott egy koktélt. - Nyugi, nem ütős. Még van egy két dolgunk. - kacsintott, amin felnevettem, hisz nagyon bírtam ahogyan Lisa ennyire szokott pörögni. Koccintottunk, aztán leültem a kanapéra Kevin mellé, hogy aztán az őrületbe kergethessem.

- Szóval azt mondod, hogy nem szoktál inni? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, hisz most is már becsiccsentett.

- Ja azt. - mondta, de elnevette magát. - Milyen szart iszol? - kérdezte és kivette a kezemből, hogy belekortyolhasson. Ízlett neki. - Figyu...

- Nem mondom el senkinek, hogy szereted a női piákat. - mondtam és megemeltem neki a kisujjamat, amibe beleakasztotta az övét.

- Haver, Alex rohadt mázlista. - sóhajtott fel, mire felhúztam a szemöldökömet. - Jó csaj vagy Adams. - karolta át a vállamat, mire felnevettem és a mellkasára dőltem.

- Sose gondoltam volna, hogy Kevin Taylor azt mondja nekem, hogy jó csaj vagyok. Ez egy világmegváltó bókkal is felér tőled. - ráztam meg a fejemet. - Iszol velem? - kérdeztem.

- Bethany, mondtam, hogy nem iszok. - mondta úgy, mintha el se hinné, hogy nem figyeltem rá.

- Ó, ember, nem vagy semmi. - nevettem fel ismét. - Akkor azt hiszem mennem kell. - felálltam, de még megfogta a kezemet. Nagyokat pislogott rám, aztán elengedett miután csak mosolyogva néztem őt. Cody-hoz és Vivienne-hez sétáltam, az utóbbi pedig egyből a kezembe nyomott egy rövidet.

- B, muszáj megkóstolnod. - mondta, így hát lehúztam és érdekes epres íze volt, amit imádok, úgyhogy valóban isteni volt. - Azta, bárcsak mindent ilyen hamar megtennél, ha kérlek rá. - rázta meg a fejét hitetlenkedve, amin kuncogtam.

- Minden rendben? - kérdeztem Cody-t, aki csak bólintott, így ismét magukra hagytam őket. Alex csábos mosollyal nézett rám, tudtam, hogy részeg.

- Bébi. - suttogtam miközben megragadta a csípőmet és magához húzott. Apró puszikat adott a nyakamra, majd a fülem tövéhez, az arcomra, az orromra, aztán a számra is végül. - Minden rendben Kev-vel? - kérdezte, mire bólintottam egyet. - Szuper. Akarsz vezetni? - kérdezte és megnyalta az ajkait.

- Már ittam Alex. - suttogtam neki.

- És? - kérdezte vissza. - Engedd el magadat Beth. - motyogta a fülembe és egy kicsit megharapta a fülcimpámat. Kirázott a hideg minden egyes mozdulatától. Nem azért akartam, mert Alex rávett, hanem mert éreztem, hogy ez kell nekem, a srác csak a ráadás volt. Rossznak éreztem magam és ez tetszett.