19.

8.3K 371 6
                                    

Bethany Adams

Már megint belekevertem magamat a szarba. Komolyan nem direkt csinálom, de mindig ott találom magam a sűrűjében. Minden ott kezdődött, hogy két héttel Alex és az anyukája közötti veszekedésnek a srác visszakapta a teljesen új és friss autóját és rám várt a házunk előtt. Nem szerettem volna ebbe az egészbe belemenni, de bejött és kicipelt a hátán. A helyszínen azonnal szabadulni szerettem volna, ugyanis megint egy versenyre hozott és engem megint betaláltak, ugyanis semmi esélyem nem volt normálisan felöltözni. Igazán buta voltam, mert ahelyett, hogy megbeszéltük volna Alex-szel, én önként pattantam be az autójába és fogadtam el a versenymeghívást. Mielőtt elindult volna az egész Alex behajolt az ablakon és egy csókot lehelt az ajkamra.

- Mondd vissza. – kérlelt és aggódva nézett rám. Teljesen lefagytam. Igaz, azóta a baleset óta én nem is vezettem, egyszerűen nem vitt rá a lelkiismeretem, főleg, hogy azóta már rég a decemberben jártunk és leesett az első hó is. Felmordultam majd megráztam a fejemet. Az a ribanc Alex-et akarja és ha most visszamondom a versenyt automatikusan a kezébe adom anélkül, hogy harcoltam volna érte. Könnyes szemmel néztem szomszédom szemeibe.

- Nem. – feleltem egyszerűen. Arról nem is beszélve, hogy akkor többet ő itt nem versenyezhet, pedig nagyon is szereti ezt a kikapcsolódást, még ha én kevésbé is.

- Bethany, kérlek. A baleset óta nem vezettél, csúszik az út és Delilah gyakorlottabb ebben, mint te.

- Szóval ígyis úgyis elmész vele? – nyeltem egy nagyot. – Ennyire bízol bennem? – horkantam fel, mire ő egyből magyarázkodni kezdett.

- Miért csinálod ezt? – kérdezte aggódva a kis monológja után.

- Mindent a szerelmért teszek.

Az egész el volt cseszve és bizony Alex-et el kellett engednem a kezeim közül, pedig már rég nem tarthattam őt fogva és mintha nem is bánta volna, hogy el kell mennie azzal a ribanccal, mert elveszítettem a versenyt. Elveszítettem, mert nem akartam eléggé, mert gyenge voltam és a könnyeim miatt már azt sem láttam, hogy merre megyek. Félre álltam a verseny közepén és zokogtam, a szívem majd szétdurrant, úgy éreztem, hogy valami ketté tépi. Egészen addig folytattam ezt a viselkedést, amíg Kevin be nem ült az anyósülésre. Nem mondott semmit, meglepve nézett rám, majd megsimította a hajamat.

- Ne sírj kérlek. – áthajoltam az autón és megöleltem őt. Jól esett, hogy most itt van, de az még jobb lenne, ha Alex ülne mellettem.

Helyet cseréltünk és Kev elvitt magához. Az anyukája meglepve nézett rám, de aztán Kevin félrehívta őt és elmagyarázta a dolgokat gondolom én, mivel utána egy mosollyal ölelt meg. Kevin elvezetett a szobájába, ami sötét volt, szürkés falak, fekete padlószőnyeg, egyedül a bútorok voltak világosabbak, de minedz mégsem keltette egy kis sötét lyuk hatását, ugyanis az egyik kisebbik falon egy hatalmas üvegajtó volt, majdnem az egész fal üveg volt. Kipillantottam, egy kis saját terasz volt kialakítva, volt kint egy kis hűtő, amibe söröket és vodkákat láttam, ezt körülölelte két hangfal. Gondolom ott szoktak kint bandázni, ha a srácok ide jönnek. Volt egy fa kertibútor és két darab babzsák is, csak, mint nálam.

- Sört? – kérdezte, de csak fintorogtam. Semmi kedvem nem volt sörözgetni. – Oké, erősebb, értettem. – húzta mosolyra vékony ajkait. Mivel nem jött vissza, ezért kimentem utána. Megláttam egy puhának tűnő pokrócot a bútoron, így azt elcsentem és körül takargatva magamat leültem az asztalhoz. Kevin dobott az asztalra nachos-t, aztán középre tett egy tequila-t, mellé két poharat.

- Még sosem ittam. – szólaltam meg. A hangom rekedtes volt a bőgéstől, de nem izgatta a fiút. Bekapcsolt egy bulis, beütős zenét, mire fintorogtam. – Nincs valami lassabb? Nem sírósra gondolok, csak, ami...

- Értem. – vágott a szavamba mosolyogva. Szőke hajába beletúrt, majd kiválasztotta a cédét, ami már meg is szólalt. – Two Feet. – elnyílt ajkakkal néztem magam elé, szerintem egy kis szűz tizenöt éves lány is tudja, hogy erre a zenére mit lehet a legjobban csinálni. Kissé zavarba jöttem, így lehúztam az alkoholos italt, amit nagyon nem ízlett, ezért fintorogtam. – Na, kis türelmetlen. – nevetett fel. – Várj meg, nem így kell inni ezt. – amíg elment, kibontottam a chipset és ettem belőle pár falatot amíg vissza nem ért. Letett az üveg mellé egy csomag sót, illetve feldarabolt citromokat. – Figyelj Törpike. – nem is voltam hozzá képest olyan alacsony, simán átláttam a válla felett, de nem kezdtem el parádézni emiatt. Kevin megnyalta a kézfejét, közben a szemeimbe nézett, amivel zavarba hozott és közben be is indított. Mi a fene? Nem lehet, Alex legjobb barátja és igaz közel kerültünk egymáshoz és együtt féltékennyé tettük azt az idiótát akkor sem lehet. Azt sosem bocsátaná meg nekem Woods. Kev lenyalta a sót, majd lehúzta az alkoholt és beleharapott a citromba. Én is kipróbáltam és máris sokkal jobban tetszett ez a dolog. Nem pepecseltük az időnket, hamar elpusztítottunk ketten egy litert, ami teljesen kiütött engem, vihogtam, sírtam, őrjöngtem majd már csak az érzéki zenére táncoltam.

- Épp most dugja azt a ribancot. – motyogtam behunyt szemekkel. Két kezet éreztem meg magamon a hátam mögül, amik gyorsan a combomra simultak, az egyik pedig meg is találta, amit keresett. Hátradöntöttem a fejemet a vállára és felnyögtem. Jelenleg nem úgy éreztem magam, mint egy pityergős óvodás, akinek a játékszerét elvették, hanem mint egy magabiztos nő, akinek vannak vágyai. Kevin most épp az egyik vágyam volt, mert bosszút akartam állni Alex-en. A szívem épp darabokban volt, de eszem ágában sem volt hagyni, hogy ezt Kevin rakja össze, még reménykedtem benne, hogy Woods veszi a fáradtságot és szépen helyreteszi. Egy törött szívű lány, totál berúgva egy igazán jó pasi szobájában ugyan mit keresne? Persze, hogy a szexet. Nem kedveskedtem, lekaptam Alex pulcsiját, majd pólóját is, utána pedig a sajátomat. Feltérdeltem az ágyra és megcsókoltam őt, a szívem pedig nem dobogott, csak csendben tűrte azt a kavalkádot, amit most okozni fogok.

Alex.

- Állíts le. – kérlelte Kevin miközben már én az ágyon feküdtem és ő a melleimet csókolgatta. – Állíts le a faszba, te Alex-é vagy.

- Nem vagyok senkié. – morogtam, közben pedig élveztem mindazt, amit ez a srác most nyújt nekem. Kigombolta a nadrágomat, lehúzta, majd a bugiymat is közben pedig végig azt kérte, hogy állítsam már le. De nem akartam.

- Beth a picsába már!

Alex.

- Csináld már idióta! – mordultam rá és már épp fordítottam volna a helyzetünkön, mikor megéreztem ajkait a szeméremdombomon. Behunytam a szemeimet és egy nagyot sóhajtottam. Alex, Alex, Alex. A könnyeim kicsordultak, de azonnal letöröltem őket, az érzés fojtogatott és nem tudtam szabadulni tőle, szinte láttam magam előtt ahogyan azt a lányt csókolgatja. Megcsörrent a telefonom, amit morogva bár, de felvettem. – Igen?

- Hol vagy Angyalom?

- Nem tudom Chris. – sóhajtoztam továbbra is.

Alex.

- Mi az, hogy nem tudod és miért nyögdécselsz? – egyre idegesebb volt a hangja.

- Valahol a pokol és az orgazmus között. – vallottam be, aztán letettem a telefont. Kell a francnak itt a bébiszitter, főleg, hogy Chris már évek óta le sem szarja az itt történteket és most én is ezt tettem. Nem jutott el az agyamig, hogy most épp mit is teszek és kivel, egyszerűen csak csináltam. Fájdalomból és szerelemből.

Oceanحيث تعيش القصص. اكتشف الآن