Ocean

10.

Alex Woods

Kimentünk az utcára és Beth egy kis vigyorral várta, hogy a kezébe adjam a kulcsot. Nem volt annyira részeg, mint ahogyan azt ő gondolja.

- B, ugye nem gondolod komolyan? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Vivienne, mire Beth csak megforgatta a szemeit. Még ilyenkor is azt csinálja. Közelebb ment a kocsihoz és megsimította a motorház tetejét majd rám pillantott figyelmen kívül hagyva barátnője aggódását. Ekkor láttam meg először a szemeiben a rosszaságot, a sötétséget. Felé dobtam a kulcsot, amit kis bénázással, de elkapott. - Alex, megütlek. Nem engedheted vezetni így. - összefonta a mellei alatt a kezeit. Elmosolyodtam az aggódásán, aztán megráztam a fejemet. - Komolyan mondom, ha ennyire nem érdekel Beth testi épsége, akkor csináld csak. Idióta. - puffogott tovább.

- Vivienne, fogd már be, szétmegy tőled a fejem. - forgattam meg a szemeimet. - Pontosan tudom, hogy mit csinálok.

- Nem, hogy jönnél te is. - húzta fel az egyik szemöldökét Beth aztán beült az autóba. Hamar bepattantam mellé és a legnagyobb meglepetésemre Cody és Vivienne is csatlakozott hozzánk.

- Oké, de semmi rinyálás. - motyogtam a hátul ülő lánynak, aki csak puffogott magában. - Menjünk fel a hegyekbe. - mondtam Beth-nek, aki csak bólintott és máris sebességbe tette az autót, én pedig kényelembe helyeztem magamat. - Nyugodtan nyomd tövig. - hátul Cody felnevetett, ekkor esett le, hogy mit mondtam.

- Ó, igen, Alexander? - kérdezte Beth felhúzott szemöldökkel.

- Ugyan, a te szádból jobban hangzott tegnap. - rákacsintottam, aztán a kezemet a combjára helyeztem.

- Mi? Beth? Azt hiszem még mindig nem mondtál el csomó dolgot nekem. - és Vivienne megint bedurcázott, de szerencsére Cody rajta volt az ügyön. A kezem egyre feljebb vándorolt, amitől Beth elkezdte kényelmetlenül érezni magát.

- Fejezd be Alex. - szólt rám és levette a kezemet a combjáról. Megforgattam a szemeimet, aztán inkább a haját kezdtem el piszkálni. - Mindenképp hozzám kell érned? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

Megérkeztünk a hegy tetejére, így kiszálltunk kicsit. Be kell vallanom, hogy Beth-nek is ugyan úgy van érzéke a vezetéshez, ahogy az öccsének. A két lány valamin nagyon nevettek, így én odaléptem Cody-hoz.

- Bejön, mi? - kérdeztem, ezzel utalva a szőke lányra.

- Miről beszélsz? Vivienne? - felkuncogott, aztán elmosolyodott és megrázta a fejét.

- Valld be nyugodtan, nem mondom el Bethany-nek. - rántottam meg a vállamat. - Nem gáz, hogy fiatalabb vagy nála és az sem, hogy a tesód legjobb barátnője.

- Lehet te ezt így gondolod. - sóhajtott fel. - De attól még nem akarom, úgyis csak megbántanám. Nem szeretném, ha valaki leláncolna, hisz még fiatal vagyok. - mondta méltatlanul, amit én teljes mértékben meg is értettem. A tekintetem Beth-re siklott, aki nevetve hallgatta a barátnőjét, így úgy gondoltam itt az ideje, ha beszélgetnénk egy kicsit a dolgainkról.

- Elrabolhatom egy kicsit? - léptem oda hozzájuk, pontosabban Bethany mellé.

- Csak ha nem ölöd meg. - tette a csípőjére a kezét Vivienne, aztán odébb állt. Bethany egy pillanatra rám nézett, aztán inkább a kivilágított kis városunkat nézte. Biztosan kattogott az agya, a nyakamat adtam volna rá, hisz már vagy hat éve ismerem és nem változott sokat, habár az elmúlt pár napot sosem néztem volna ki belőle.

- Nem találok magyarázatot a tetteimre. - sóhajtott fel.

- Miért kéne megmagyaráznod? - kérdeztem cinikusan.

- Nem erről kellene szóljon az életem. De mégis tetszik ez az egész, egy részem alig várja a következő kalandot, de magamtól sosem tenném meg az első lépést. Köszönöm Alex. - felém fordult, de nem közelített. Pedig milyen romantikus pillanat is lehetne.

- Benne lennél egy paktumban Adams? - kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel, mire csak értetlenül reagált, de szívesen magyarázom el neki. - De előbb bele kell menned, hogy elmondjam. - és imádtam húzni az agyát.

- Ez... - nevetve rázta meg a fejét, aztán farkasszemet nézett velem.

- Te mondtad, hogy alig várod az új kalandot. Hidd el, tetszeni fog. - kacsintottam rá.

- Meg fogom bánni. - sóhajtott fel. - Benne vagyok Woods. - egy kis mosolyra húzódott a szám és megnyaltam az ajkaimat. Eddig játszhattál velem Bethany, dolgokat engedtem meg neked, de ezt most vissza fogod adni nekem.

- Ha írok neked, hogy szükségem van rád, te jössz és segítesz. - mondtam egyszerűen, de mégsem értettem, ezért lepillantottam kedvenc testrészemre, majd újra rá. Mélyen beszívta a levegőt. - Érzelmek nélkül természetesen. - tettem még hozzá.

- Ez akkor is igaz, ha én írok? - kérdezte felhúzott szemöldökkel. Még az alkohol hatása alatt is ugyan olyan okos.

- Legyen. - rántottam meg a vállamat. - Barátok vagyunk és ez maradjon is így.

- Barátok... - közelebb lépett, az egyik kezét a derekamra rakta, a másikkal megsimítottam a szám szélét. - Extrákkal. - mondta, én pedig egy apró puszit nyomtam az ajkaira.

- Biztos vagyok benne, hogy mindketten imádni fogjuk ezt. - megcsíptem az arcát, aztán biccentettem egyet a kocsi felé és elindultam nélküle.