Ocean

20.

Alex Woods

- Mi a fasz? – nyögte Kevin miközben a torkát szorongattam. Lisa felvisított, Vivienne próbálta lefejteni a kezemet ennek a faszkalapnak a nyakáról. Nem fogom hagyni, rohadtul be fogok neki húzni neki egyet. Mi az, hogy lefekszik Bethany-vel? – Haver, megijeszted a csajodat...

- Rohadtul leszarom! – sziszegtem a fogaim között. Dühített, hogy arra érkeztem erre a tetves karácsonyi bulira, hogy megtudom mit tett a legjobb haverom. Minél többet agyaltam ezen, annál inkább elborított a düh, erőből húztam be neki, a kis csilingelő karácsonyi dalocska pedig abbamaradt. Nem volt nagy buli, inkább csak a mi baráti körünknek, meg pár jó fej arc, hogy feldobják a hangulatot, de most ők is minket néztek.

- Halálra is verhetsz, attól még ugyanolyan szerencsétlen maradsz te gyökér! – ordított rám és most én kaptam egyet. Az orrom rohadtul sajgott és ömlött belőle a vér, tuti eltört. – Inkább a kérdés, hogy te mit művelsz! Nem izgat, hogy bármikor beléphet és akkor azt fogja látni, hogy az agresszív Alex újra beköszöntött hozzánk? – még egyet ütött. Utáltam ezt az idiótát, mert minden titkomról tudott és szívesen élt vissza azokkal az ilyen pillanatokban. – De már értem, hogy miért vagy odáig érte annyira... - újra bevertem neki, már a földön bunyóztunk.

- Ha még egyszer hozzáérsz eltöröm mindkét kezedet!

- Szerinted miért hozzám jött? Mert összetörted a szívét te barom! Megint. Ez neked a szerelem? Játszadozol vele, mintha nem lennének érzései, közben benne rejlik a legtöbb ebben a kicseszett városban! Meddig csinálod még? Amíg teljesen tönkre nem teszed? – még belém ütött párszor, én pedig könnyes szemekkel terültem el a földön. A picsába már! Felordítottam és egy hatalmasat vertem a talajba, én hülye.

- Kibaszottul szerelmes vagyok belé, és te az ágyadba vitted Kevin! – aggódtam, mert fogalmam sem volt, hogy ez jelentett-e valamit egyáltalán Bethany-nek, vagy Kev-nek. Mi lesz most a mi barátságunkkal? Ő volt az, aki bíztatott arra, hogy cuppanjak rá év elején most pedig ugyan úgy érintette meg azt a lányt, ahogyan én. Nem, Beth az enyém, én értem hozzá először, én voltam ott neki hónapokig, én szeretem őt. Kevin-nek igaza volt, szarrá is verhetném őt, akkor is én lennék a legszánalmasabb ember a világon. Kifulladva néztem a csillagokat, szörnyen hideg volt, de most nem érdekelt, csak azon agyaltam, hogy mit kéne tennem. Természetesen Delilah után sem mentem miután vagy harminc ember előtt vallottam be az érzéseimet egy másik lány iránt. Az apró tetoválásra gondoltam, ami Bethany oldalán díszelgett, még sosem mondta el, hogy mit szimbolizál. A kis szeplői az arcán, ami az őszi napsütéstől jobban látszódtak, mostanra már alig észrevehetőek. Az anyajegyek, amik befedik a testét, amiket össze lehetne kötni remélve, hogy valami egészen különleges jönne ki belőle. A kis sötétbarna csík a zöld szemében, amit először az osztálykiránduláson vettem észre. A vékony teste, ami úgy tud ölelni, hogy úgy érzed te vagy a legfontosabb a számára és a világ számára is. A kis pisze orra, ami viccesen mozog miközben kacag, vagy azok a csókolni való ajkak, amik annyiszor mosolyognak. Amik közül kijön az a sok szó, amit a kis okos fejéből szed elő. Teljesen beleszerettem és ez most tudatosult igazán.

- Sajnálom. Könyörögtem, hogy állítson le, Alex. – fordult felém Kev miközben mellettem lihegett a földön. – De ő azt hajtogatta, hogy te épp egy másik lánnyal dugsz miközben megígértél neki valamit. – behunytam a szemeimet, majd csak azt vettem észre, hogy Ben és Jonny felnyalábolnak minket, a lányok pedig mindenféle cuccal közelednek felénk a konyhában. Lisa letörölte a vért az orrom alól, illetve a szemöldökömnél és a szám sarkában aztán lefertőtlenítette, amit szó nélkül tűrtem. Tehetetlennek éreztem magam és ennél rosszabb érzés jelenleg nem létezett számomra. – Szedd össze magadat és tedd boldoggá őt Alex. Erre csak te vagy képes. – fintorogva fordultam felé, de az rohadtul fájt. – Egyébként is csak az alkohol miatt tette, megittunk egy liter tequilat, azt sem tudta, hogy hol van szegény. Szerintem nem is emlékszik rá, mert én sem igazán.