Az első lány a foci csapatban ♡BEFEJEZETT♡✔️

3✔️

- Benne vagyok - mondtam mérhetetlen boldogsággal. 1: mert ezek szerint jónak tartanak. 2: eddig még egyszer se volt lány a csapatban.
- Szóval, akkor bemutatkoznánk. Én Cameron vagyok. - jön oda a barna hajú és szemű felhőkarcoló - Cameron Dallas a csapatkapitány. Bár van egy olyan érzésem nem sokáig. - mosolyodik el, majd rám kacsint. - Ő ott Nash, és a tesója Hayes. - mutat a két kék szeműre. - aztán, ő ott Jack Gilinsky - mutat a sötét hajúra - és ő Jack Johnson - mutat az apró szöszire. - És te?
- Kassandra Melody Brook, de szólítsatok Sandrának - mosolyogtam, ki sőt zavartan. Ritka volt hogy ilyen hamar elfogadtak és én nyitottam is feléjük.
- Jól van a csuklód? Láttam hogy nagyon fájlalod. - jött oda Nash.
- Persze. Csak egy picit erősebbet rúgott, de nem történt semmi. - amúgy rohadtul fájt a csuklóm, de nem akartam gyengének tűnni. - Szerintem mi most megyünk - kaptam el Shawn karját, majd elkezdtem húzni, a kijárat felé. Persze közben a táskákat is felkaptuk.
- Sandra, biztos nem fáj a csuklód? Mintha feldagadt volna és vörösebb lenne. - kezdett el aggódni, de én csak tovább húztam őt, el, messze a sulitól. Hogy miért? Mert megláttam egy nem kívánt személyt a pályán.
Az előző sulimban volt egy meccsünk amit nem nyertünk meg. Hogy miért? Mert az ellenfél támadója közelről, olyan erősen rúgta a labdát, hogy kiugrasztotta a csuklóm a helyéről. Őt láttam a pályán. Miatta nem jutottunk be döntőbe, és miatta nem focizhattam 2 hónapig.
Már a házam előtt jártunk. Gondoltam, ha már elrángattam ide Shawnt, behívom egy kicsit.
- Bejössz? Ha már idáig eljöttél. - kérdeztem, miközben kinyitottam a kaput.
- Persze, bejövök. Csak dobok egy üzit anyámnak, nehogy a rendőrséggel kerestessen. - nevetett fel, kínosan, mire elmosolyodtam. Az én anyámra emlékeztet. Jut eszembe. Fel kéne hívni. Na, majd este.
Bementünk a házba, ahol megjegyzem nem volt akkora rend.
- Öhm...bocs a kupiért... - vakargattam a tarkóm.
- Á, semmi. Nálam ha a szobám így néz ki, tisztaságot jelent - nevetett. Most hallom először nevetni. Elmosolyodtam mikor arra gondoltam, hogy én nevettettem meg. Csak mosolyogva figyeltem őt. Olyan jó hogy így megnyílt nekem.
- Mi az? - kérdezte mosolyogva
- Semmi - ráztam a fejem, még mindig mosolyogva.
- De, van valami. Nem hiszem hogy még mindig az előző mondatomon mosolyogsz. - nézett rám gyanakvóan.
- Csak...mindegy, semmi. Csak jó boldognak látni. - legyintettem.
- De csak miattad. - mosolygott rám, majd közelebb jött és lágyan megcsókolt.
Ekkor erős fájdalmat éreztem a fejemben és minden elhomályosult. Mikor kinyitottam a szemem egy fehér teremben ébredtem. Shawn mellettem ült, és a combomat simogatta. Mikor meglátta hogy felkeltem, egyből a kezem után nyúlt.
- Jól vagy? Nagyon csúnyán fejbe kapott a labda. - magyarázta aggódva. Akkor ez mind egy álom volt? Akkor nem kerültem be a focicsapatba és nem csókolt meg Shawn? Bár nem tudom hogy az utóbbit miért sajnálom. Hisz még csak alig ismerem.
- Brooks, megijesztesz. Minden rendben? - kérdezte aggódva, mikor nem válaszoltam. Olyan jól hangzott a Brooks a szájából.
- Persze, csak kicsit fáj a fejem, de semmiség. - ültem fel lassan. - Hol vagyunk? - néztem körbe.
- A suli gyengélkedőjében. Már két órája. - húzta el a száját.
- És te végig itt voltál? - néztem rá meghatottan.
- Végülis, erre valók a barátok. - mosolyodott el, mire magamhoz öleltem.