Az első lány a foci csapatban ♡BEFEJEZETT♡✔️

15✔️

A reggel mórgolódva csaptam le a telóm az éjjeli szekrényről, mivel eszeveszettül csipogni kezdett. Szerencsére eséskor lejött a hátulja, így az aksi is kjött, ami csak annyit jelentett, hogy elkussolt az a szar.
De hiába maradt kussban, nekünk akkor is fel kell keljünk. Mosolyogva fordultam a szemét törölgető Shawn felé.
- Fel kéne kelni. - morogtam, kómásan.
- Tudom... - ahww...olyan cuki a reggeli rekedtes hangja.♡
- Na gyere. Ha időben indulunk akkor beugrunk a kedvenc pékségedbe.
- Abba a muffinosba? - kérdezte ragyogó szemekkel.
- Igen! - nevettem.
Miután elkészültünk el is indultunk a pékségbe, onnan meg a kávézóba. Mivel volt még fél óra nyitásig ezért megreggeliztünk.
Az első vendégünk Cam és Nash volt.
- Beszélnünk kell! - mondták egyszerre, miközben hozzám sétáltak.
- Miről, fiúk? - nétztem rájuk, miközben kijöttem a pult mögül.
- Tegnap nálunk voltunk és épp valami kábelt kerestünk és ezt találtuk anyum szobájába. - tett le a pultra egy levelet.
A levél röviden arról szólt hogy Nash anyja lemond a gyermekéről akinek a neve... Kassandra Melody...Grier. És a Brook családra bízza.
- E-ez igaz? - kérdeztem dadogva, Nashre nézve.
- Igen. - hunyta le szemeit, miközben egy mély levegőt vett.
Nashnek néha pánikrohamai vannak. Ha nagyon ideges vagy fél akkor nagy eséllyel jön elő. Olyankor mindig ezt csinálja. Lehunyja a szemeit és mély levegőt vesz.
- Hozzon valaki egy pohár vizet. - reagáltam gyorsan, mire Shawn már indult is a vízért.
- Gyere, ülj le. - fogtam meg a kezét, majd egy székhez húztam, ahova leültettem. Shawn közbe megérkezett a vízzel, amit Nash hamar lehúzott.
- Jobban vagy? - kérdezte Cam, a vállára simítva a kezét, mire Nash bólintott.
Én oda mentem Nashhez  majd szororsan megöleltem őt, amit ő is szorosan viszonzott. A haját cirógattam hogy meg tudjon nyugodni.
- Szóval akkor a bátyám vagy. - mosolyodtam el, ránézve, mire ő is elmosolyodott.
- Te meg a hugicám. - ölelt újra magához.
Ezt a meghitt pillanatot az ajtó fölötti csengő zavarta meg. Azaz vendégünk érkezett. Shawn egyből a kasszához sietett, hogy felvegye a rendelést. Egy anyuka volt egy szőke kislánnyal.
- Megyek kiszolgálom őket, és hozok nektek egy-egy sütit. Én állom. - mosolyogtam rájuk, majd visszamentem a pult mögé, ahol már kaptam is a tálcát. Mire vissza értem a kis szőkeség Nash nyakában csüngött, (valszeg) az anyja meg Cammel beszélgetett. A tálcát leraktam az asztalra, mire a kis szőkeségnek felcsillantak a szemei.
- Mindjárt hozom a tieteket is, fiúk. - mosolyogtam rájuk.
- Várj, Sandra! - állt fel Nash, majd kicsit félre húzott. - Figyelj, ők a húgom és anyum. Azaz a mi húgunk és anyánk. El akarod mondani? - magyarázta, mire nekem az állam a földet verdeste.
- Szerintem hagyjuk. Majd ha akarja elmondja. Lehet nem is kíváncsi rám. - mondtam szomorkásan.
- Oké. - mosolyodott el bíztatóan, majd magához ölelt.
Ezután visszamentem a pult mögé és néztem ahogy a kis szőkeség mennyire örül a bátyjának. Ők legalább boldogak.
- Mi a baj? - ölelt át hátulról, Shawn.
- Mért van az hogy csak nekem nincs egy normális családom. Oké hogy neked az apád alkoholista volt, de még ott a húgod és anyud. Camnek van egy nővére és szülei, Nashnek, meg nézd meg. Neki egy igazán nagy családja van. És én is oda tartoznék, de úgylátszik a vérszerinti anyámnak nem kellek. - magyaráztam könnyes szemekkel...