Az első lány a foci csapatban ♡BEFEJEZETT♡✔️

13✔️

Éneklés közben végig a szemembe nézett. Mintha nekem énekelte volna. És lehet hülye gondolat, de szerintem így volt.
Mire abba hagyta az éneklést a szemeimből már záporként folytak a könnyek. Shawn a gitárt az asztalnak támasztotta, miközben közel hajolva hozzám letörölte a könnyeimet. Még szipogtam párat, mire sikerült lenyugodnom.
- Az összes számot rólad írtam. -motyogta, kissé zavartan.
- Az összeset? - kérdeztem csodálkozva, mire bólintott.
Boldogan és könnyezve bújtam hozzá. Ő az ölébe húzott. Pár másodperc múlva felemelte a fejem, majd lassan lehajolt hozzám, így megszüntetve az ajkaink közti távolságot. Lágyan csókolt, miközben egyik kezét az arcomra vezette. Egyre vadabbul faltuk egymást. Kezeim már a haját markolászták, még az ő kezei felfedező útra indultak, a fenekemig. Levegő hiány miatt váltunk el, de újra egymás ajkainak estünk.
Nem tudtunk betelni egymással. És hát igen. Nem részletezném...
- Hű... - mundta, miközben én rajt fekve próbáltam rendezni a lélegzetemet. - Elképesztő vagy - suttogta lihegve, mire kissé elvörösödve fúrtam fejem a nyakhajlatába.
- De ugye nem fogsz itt hagyni...? - kérdeztem félve. Nem akarok pofára esni. De most nagy ennek az esélye.
- Ilyen meg se furduljon a fejedben. Oké? Nem lennék erre képes senkivel se. Főleg nem veled. - emelte fel a fejem, majd mélyen a szemembe nézve újra lágyan megcsókolt. - Hisz nem lehet egy olyan embert kihasználni akit szeretünk. - mosolyodott el. Akkor tényleg szeret. Ezen a gondolaton én is elmosolyodtam.
Percekkel késő megembereltük magunkat és felöltöztünk. Én épp a szoknyámat igazgattam, mikor Shawn kezeit a csípőmre helyezte, majd hátulról belepuszilt a nyakamba. Mikor hátra hajtottam a fejem a számra is nyomott egy puszit.
- Gyere, lessük meg a földszintet is. - suttogta nyakamra.
- De csak ha hozod a gitárod és a dalszövegeket. - mondtam a feltételeket.
- Igen is, asszonyom! - nyomott egy puszit az arcomra, majd felkapta a gitárját és a dalszövegeket.
- Most is menjek előre, vagy mész te? - kérdezte a földszinthez vezető létránál állva.
- Haha, nagyon vicces! - mondtam ironikusan, majd elindultam. Tényleg kicsi volt a hely. Az egészet egy nagy ágy és egy kisebb szekrény foglalta el.
Shawn is mellém mászott, majd a dolgokat lerakta az ágyra.
- Na melyiket énekeljem? - lérdezte, mikor már az ágyon ültünk.
- Ezt! - emeltem fel egy lapot amin a Stitches szerepelt mint cím.
Olyan édes volt mikor artikulált. Mosolyogva figeltem. Még elénekelt egy párat. Mind nagyon jók voltak.
- Shawn, mennyi az idő? - kérdeztem kicsit fáradtan.
- Mindjárt éjfél. - mindta, lerakva a gitárját. - Ezt az estét itt töltjük.
- De nincs nálam pizsi. - mondtam, miközben végigdőltem az ágyon.
- Van itt valami pólóm. De fehérneműben is lehetsz. - mondta egy perverz mosollya, mire megdobtam egy párnával.
- Kérem azt a pólót. - morogtam a párnába. Miután átöltötzünk bebújtunk az ágyba. Összebúva aludtunk el.
Reggel mikor felkeltem Shawn pont akkor mászott le a létrán.
- Hol voltál? - kérdeztem kómásan, félig benne a párnában.
- Csak elhoztam a kajákat a kocsiból. Ja meg a telód, ami megállás nélkül csörgött.
- Ki hívott? - kérdeztem, de ekkor megint megcsörrent a telóm. Shawn a kezembd adta, majd leült mellém. Cameron. Miért keres ez ilyenkor?
- Igen? - kérdeztem kicsit durván, de ez van. Engem csak ne zaklassanak kora reggel, mikor még jóformán fel sem ébredtem.
- Végre! - mondta megkönnyebbülten.
- Cam, légyszi ne reggel csesztess, mert ehhez nincs kedvem. Inkább bökd ki mi van!
- Várj, te nem is tudsz róla?
- Miről, Cameron? - kérdeztem unottan.
- Robbantás történt az utcátokban. A környék 50m-es körzetben megsemmisült. - kikerekedtek a szemeim. De ekkor még valami leeset. Ha 50m-es körzetben minden megsemmisült akkor... mi van Shawn családjával. Múlthéten az utcánkba költöztek
- H-hogy mi? - csak ez jött ki torkomon...