Szandra elköltözik a szüleitől, hogy új életet kezdjen, ezzel mindent hátra hagyva. Még a focit is. Imád focizni, és tud is. Sokáig tartotta a csúcson az akkori osztályát, de a mostani sulijában, a lányok nem focizhatnak. Ezt nem is tekinti akkora b...
Egy kiabálásra keltem. Shawn. Jaj ne. Megint kezdődik. Shawn az utóbbi időkben gyakran álmodik rossza. Szinte minden nap. Ez megy már egy hete. És emiatt volt olyan alkalom hogy elaludtam órán. Még jó hogy Shawn hamarabb észrevette a tanárnál. Mimdig azt álmodja hogy megveri az apja. És olyankor nagyon fél. Jelenleg egy kisebb, pontosabba 1 hetes szünet első napja van, így hál' Istennek nem jell holnap korán keljek. Vagyis ma. Mivel hajnali 3 van. Mikor átértem Shawnhoz, ő már a sarokba volt kuporodva. Mikor megérintettem összerezzent és össze húzta magát. - Shawn, csak én vagyok. Brooks. - mondtam lágyan. Az utóbbi időben mindig így hív. Szóval neki Brooks vagyok. De csak neki. Shawn lassan felnézett, és mikor meglátott, leengedve a lábait az ölébe húzott és sak szorosan ölelt. - Itt vagy. És nem bántott. - ölelt szorosan, miközben a szavakat a fülembe súgta. - Igen. Itt vagyok. Es mindig itt leszek. Nem hagylak egyedül, remélem tudod. Soha. - simogattam a hátát, nyugtatás képp. - Gyere, feküdj vissza az ágyba. - engedtem őt el, mikor kicsit nyugottabb lett. - Mellém fekszek? - kerdezte, megvillantva azokat a nagy Bambi szemeit. - Jó, melléd fekszek, csak ne nézz így. - nevettem, mire ő is elmosolyodott. Bebújtunk az ágyba. Én úgy gondoltam hogy majd megtartjuk azt a tisztes távot, de nem, mivel ő szorosan magához ölelt. Igaz, nem bántam tettét. - Jó éjt, Shawn. - suttogtam. - Jó éjt, Brooks. - motyogta, hajamba. Reggel finom illatokra keltem. Ránéztem az órámra. B*szki, 1 óra múlt. De várjunk csak. Hisz szünet van. Akkor van időm. Miután ezt megbeszéltem magammal belebújtam a BatManes mamuszomba és leballagtam a konyhába, ahonnan ez a sok finom illat származik. - Nobody, nobody Nobody can drag me down Nobody, nobody - énekelte a Drag me down refrénét. Ekkor én is beszálltam - Nobody can drag me down. - énekeltem az utolsó sort, mire kicsit megrezzent. - Jézus, a frászt hoztad rám. - nevetett, miközben kezét a szívére tette. - Boccs, nem akartam. Amúgy még mindig imádom a hangod. - mondtam, miközben felültem a pultra. - Tessék! - adott a kezembe egy tányért, amin a reggeli rántottám volt. - Köszi. - mosolyogtam rá, miközben egy puszit nyomtam az arcára. - Nincs mit - ült le az egyik bárszékre. - Amúgy, mit álmondtál az éjjel? - Most nem engem bántott az apám...hanem téged. - mondta lehajtott fejjel, kajáját túrkálva. - Jajj, Shawn. Gyere ide. - száltam le apultról, majd széttártam karjaim. Ő is felállt a helyéről, majd egy szoros ölelésben részesítet. - Ez sose fog megtörténni, oké? Nem engedem hogy akármelykünknek ártson. - mondtam, miközben a hátát simogattam. - Na gyere, egyél, aztán kimehetnénk egy kicsit sétálni. - Oké. - engedett el. Miután ettübk én mentem felöltözni. AZ ÉN SZETTEM:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Shawn csak egy fehér pólót és egy fekete farmert vett fel. Először a parkba mentünk, utána a városba, majd egy kicsit vásárolgatni. Mire haza érünk mind a kettőnknek fájt a lába és fáradtak voltunk. - Soha többet... - nyavajgott Shawn, miközben végig feküdt a kanapén. - Ígérem - dőltem rá, mire felnyögött. - Azért ennyire nem vagyok nehéz - néhtem rá szúrós tekintettel. - Azt te csak hiszed - nevetett, miközben átkarolt. - Most megsértettél - játszottam a durcát. - Te is tudod hogy nem gondoltam komolyan - mosolyodott el cukin. - Tudom. De most fáradt vagyok - dőltem a vállára. Pár perc múlva asszem elnyomott az álom...
